Buk Miklós: Mit akar a cionizmus (Budapest, 1935)

Az antiszemitizmus. Az antiszemitizmus a zsidókérdésnek állandó megnyilvá­nulása. A zsidó nép története az utolsó kétezer évben egyúttal az antiszemitizmus története. Az antiszemitizmusai min­t a sé­miták elleni ellenségeskedés, mint a neve mutatja. Hanem ki­zárólag a zsidóit iránti gyűlölet. Minden más gyűlölettől azon­ban nemcsak­­a gyűlölet tárgyában különbözik, hanem van az antiszemitizmusnak, amellett, hogy gyűlölet olyan sajátos­sága, amely ezt a gyűlöletet minden más gyűlölettől megkü­lönbözteti. Az antiszemitizmus: gyűlölet, párosulva megve­téssel és irigységgel, de ugyanakkor gyűlölet, párosulva cso­dálattal és félelemmel. Az antiszemitizmus okát igen sokféleképen próbálták ma­gyarázni. Vannak elméletek, amelyek az antiszemitizmus okát a zsidó nép vallásával magyarázzák. Ezek az elméletek régen megbuktak. Vannak elméletek, amelyek a zsidóság gazdasági elhelyezkedésében találják meg az antiszemitizmus okait. Eze­ket az elméleteket szintén megcáfolta az élet. Ezek a ténye­zők valóban közrejátszanak, de az antiszemitzmus egyetemes okát más tényben kell keresnünk. Az antiszemitizmus lénye­gének megmagyarázásánál el kell mennünk a modern lélek­tanhoz és ezeket a pszichológiai tényezőket kell igénybe ven­­nünk, ha kielégítő magyarázatot akarunk találni. Gyakran nem fordulhatunk azok ellen, akik tulajdonképen előidézői fájdalmunknak, szomorúságunknak, megaláztatásunk­­nak.Nem az ellen fordulunk, aki bántott bennünket, hanem ke­resünk v­alakit, akinél mi is fiatalmasabbak vagyunk. Az antisze­mitizmus sem más, mint a népek indulatának levezetője az őket ért sérelemre. A tömegek épen úgy, mint az egyes ember, a sérelmekre, lelki vagy gazdasági megrázkódtatásokra reagál­nak. De mivel a tulajdonképeni okot vagy nem ismerik, vagy gyengék ahhoz, hogy vele szembeszálljanak, a felgyülemlett feszültséget olyan irányban vezetik le, amely csekély, vagy semmilyen mértékben nem tanúsít ellenállást. A tömegnek ál­dozatra van szüksége. Bűnbakot keres, amelyet nyomorúsága okának tüntet fel, s­ amelyen megbosszulhatja magát. Az a nép, amely mindenütt kisebbségben van, sehol sem szuverén, amelyet nem véd senki, amelyet tehát mindenütt zavartala­nul lehet üldözni, az a nép, amelyet már csaknem húsz évszá­zad óta vádlottként lehet odaállítani a népek nyomorúságáért, a ragályért, az éhínségért, a szegénységért és a vesztett há­borúért, az enyomatásért és a szenvedésért: a zsidó. A tör­ténelemből jól tudjuk, hogy az antiszemitizmus akkor lép fel erősebben, amikor a társadalmak bizonyos megrázkódta­tásokon mennek keresztül. Gyakran a népek vezetői kihasz­nálva a zsidó nép helyzetét, mesterségesen szítják fel a gyű­

Next