Vajda Béla: Jókai és a zsidóság (Losonc, 1904)
Európa többi országaiban. Pedig bizony teljes joggal ezt alig állíthatjuk. Volt nekünk részünk a megvetésből és az elnyomásból elég. Tény azonban, hogy sorsunk egy tekintetben fényesebb volt, mint minden más nemzetbeli hitsorsosainké. Mi érettünk a magyarság legjobbjai szálltak síkra és a nemzet legnagyobbjai hozzánk való barátságukról nyíltan és leplezetlenül tettek tanúságot. Ez az, mi oly sokszorosan hatványozva a mi hazaszeretetünket, ez az, ami minket a magyarság legelszántabb harczosaivá avat. A német zsidóság Schillerben nem tudott barátra szert tenni. Goethében pedig konok ellenséget talált; míg nálunk Kazinczy a zsidó iskolák felügyelője, Bajza már a negyvenes években buzdít és fáradozik egy zsidó tanítóképző intézet megteremtéséért. Vörösmarty fájó szívvel látja ,hogy az egyenlőség és testvériség áldásai érintetlenül hagyták a szenvedéseiben örök zsidót«, Petőfi heves lelkének egész erejével szidja a német polgárságot, mert az itt ezen országban üldözni merészli a zsidót, Kossuth viselkedését velünk szemben mindenha az igazság és szeretet szabályozza, Szemere Pál, Pulszky Ferencz a legnagyobb készséggel sietnek elismerni érdemeinket, — még sokkal hoszszabra nyújthatnám a fényes sorozatot, de mindannyi között őszintébb barátunk nem volt, mint — Jókai Mór.