Simonyi Iván: Szabadság, testvériség, egyenlőség!. Országgyűlési beszéd, melyet a tapolczai kérvény folytán a zsidókérdésben 1883. január-hó 20-ik napján (Budapest, 1882)
Mit látunk tehát t. ház ? A t. ministerelnök úr kész azt tenni, amit nem tett a vámkérdésnél és egyéb kérdéseknél, ó, kinek mint parlamentáris ministernek szüksége van többségre, kész lemondani a többségről, csakhogy ez a mozgalom megállja a kellő tűzpróbát. (Mozgás. Derültség.) Emlékezzünk t. hát a ministerelnök úrnak egy jelemvonására, melyet több ízben volt alkalmunk tapasztalni, hogy t. i. a ministerelnök úr ha attól tart, hogy akár múltja, akár más körülmények miatt azt teszik fel róla, hogy saját rokonszenve őt az egyik irányba vonja, a t. miniszerelnök úr, hogy bebizonyítsa, hogy nincs úgy, vagy azért, mert meg akarja mutatni, hogy ő valamely elvállalt kötelességet fog teljesíteni, hajlandó túlfeszíteni a húrt a másik irányban. Tapasztaltuk ezt, t. Ház, a vámkérdés és más alkalomkor. Megjegyzem különben, hogy az ily jellemvonás nemesebb indokokban is lelheti magyarázatát. Én részemről azért teljesen meg vagyok győződve, hogy a ministerelnök úr, ha zsidó barát volna, mint annyian mondják, a következően nyilatkoznék : „Én nem vagyok sem zsidóbarát, sem zsidó ellensége, én Magyarország miniszerelnöke vagyok, ám küzdjön minden párt, iparkodjék érvényt szerezni elveinek, iparkodjék előmozdítani érdekeit, hiszen Magyarország alkotmányos és szabad ország; ott van a törvény, mely megszabja biztosítja mindenkinek a törvényes határokat; de arról kezeskedem, hogy sem zsidó, sem keresztény, sem az egyik, sem a másik párt nem fogja a törvény korlátait áthágni addig, míg én miniszerelnök vagyok.“ De miután a ministerelnök úr titkos antisemita, (Derültség.) fanatikus antisemita, ő túlfeszíti a húrt a másik irányban; nem egyenlő mértékkel méri az igazságot, megvonja a keresztényektől törvényes jogukat vexálja, molesztálja hitsorsosait, mert akarja, hogy ezen mozgalom a tűzpróbát valóban kiállhassa. Én hódolatomat, köszönetemet fejezem ki a miniszterelnök úrnak hatalmas pártfogásáért. (Hosszan tartó derültség.)