Blau Lajos: A talmud (Budapest, 1922)
Tárgyilagosan és hidegen, alanyi érzések nélkül, a megbízható tiszta tudományos igazságot közlöm a legegyszerűbb alakban. A költészethez forró lélek, a tudományhoz hideg elme kell. A történelmi igazságot fogom előadni, nem tekintve sem jobbra, sem balra. Nem akarok érdekes lenni, csak igaz. I. A talmud egy nagy műnek elfogadott neve, amely 12 foliókötetből áll, így nyomtatta ki először 1520—23. években Homberg Dániel, az Antwerpenből Velencébe letelepedett nemes úr, minden idők legnagyobb héber könyvkiadója. Akkortájt a középkori írásszokást követve, a jogi műveket ebben a nagy formátumban nyomták. De míg más corpus jurisok az idők folyamán tetszetősebb alakra mentek át, a negyedrétre és nyolcadrétre, a talmud megmaradt a foliónál és az első kiadás lapszámozásánál. A kereken 50 talmud kiadás csekély kivétellel az első kiadás mása, ami páratlanul áll az egész könyvvilágban. A stereotyp kiadás 12 kötete két kommentárjával együtt 2047 lapot ölel fel. A félelmetesnek látszó terjedelem lényegesen csökken, ha csak az alapszöveget, a tulajdonképeni tahnudot vesszük tekintetbe. A 14. századból eredő, a müncheni állami könyvtárban őrzött egyetlen majdnem teljes talmudkézirat, amely ránk maradt, a babiloni talnudot 490 nyolcvansoros lapon adja. Még mindig tekintélyes mű, de terjedelme korántsem éri el Goethe összes műveinek terjedelmét, Jókairól nem is szólva. A talmud külső alakja, ami első látásra idegenszerűnek tünteti fel, nem származik keletről, sem a zsidóktól, hanem az általános középkori szokásból. Éppúgy az is, hogy a kommentárt a szöveg köré írják. A talmud külalakjában a középkori könyvnek képviselője a jelenkorban. 5