Zsidóvilág antiszemitától (Pozsony, 1911)

Tájékoztató. Félve veszem a tollat a kezembe, mert eszembe jut, hogy annak, aki a zsidókról akar írni, szem előtt kell tartani Madách mondását: „Hódolat illet engem, nem bírálat“. Érzem, tudom, a tapasztalat bizonyítja, hogy a zsidó született kritikus, a zsidónak mindent szabad bírálni, mindenre ráöntheti a kritikának kémlelő javát, de azt kikéri és követeli, hogy őt ne merje bírálni senki, hanem hódoljon meg előtte mindenki. Ez egyszer kivétel akarok lenni és ez annál könnyebben lehetek, mert nem véleményeket dobok a mérlegre, hanem adatokat. Éveken át gyűjtöttem ez adatokat könyvekből, újságokból és többnyire zsidóktól, hogy annál hitelesebbek legyenek. Az én munkám csak az volt, hogy csokorba fűzzem, azután a nagy nyilvánosságnak bemutassam. Hazugságok megcáfolása, alattomosságok leleplezése, tények leszöge­­zése volt a célom, no meg azután a való feltárásával a keresztény magyar társadalmat óhajtottam felébreszteni és önvédelemre hívni. Hogy mennyiben feleltem meg e célnak, a nyil­vánosság ítéletére bízom. Csak azt akartam kimutatni és semmi mást, hogy nem a kongregációktól, nem a keresztény felekezetektől kell félteni a nemzeti egységet, hanem a zsidóságtól, mert ez idő szerint a zsidóság a leghatalmasabb bom­lasztó tényező minden téren. A kultusztárca 1911. évi tárgyalása alkalmából. A szerző.

Next