Löwinger Sámuel: Hitlerizmus és bojkottmozgalom a XVI. század második felében (Budapest, 1934)
4 Dr. Lőwinger Sámuel, melléktekintetet, szenvedélyesen vitte keresztül mindig véleményét. Maga is csodálkozott, hogy szigorúsága ellenére megválasztották, félt is a reformtól az egész udvar és szomorkodott.« Ennek a pápának sok elhibázott politikai lépése volt. Tévhitből táplálkozott a zsidók ellen irányuló politikája is. Azt hitte, hogy erőszakos eszközökkel belekényszerítheti őket az egyház aklába. Nem a hitvitákra fektette a fősúlyt, mint sokan elődei közül, hanem kegyetlen gazdasági törvényekkel és önérzetük megalázásával akarta őket megtörni. A marranuszok ellen pedig valóságos írtóháborút indított. Intézkedései, amelyek 24 marranusz kivégzésével érték el csúcspontjukat, arra késztették a török birodalom zsidóságát, hogy bojkott-mozgalommal torolják meg a testvéreiken elkövetett igazságtalanságokat. Ancona volt a marranusz égetés színhelye és ezen a ponton volt a pápai állam legkönnyebben megsebezhető. A bojkott-mozgalom nem érte el azt a hatást, amit várhattak tőle. Ha azt teljesen egységesen keresztülviszik, akkor Ancona gyorsan tönkrement volna. Eleinte mindenki lelkesedéssel állott a mozgalom mellé, közben azonban, főképen az anconai zsidóság kérésére, egy tekintélyes csoport belátta, hogy ez kétélű fegyver, mert könnyen lehetséges, hogy ezzel a mozgalommal még megnehezítik az ottlakó zsidóság helyzetét és még jobban kiszolgáltatják őket üldözőik kegyetlenségének. . A mai események új világosságot nyerhetnek a párhuzamos korszak hasonló motívumainak részletesebb feltárása által, viszont a jelen szemüvegén keresztül talán helyesebben tudjuk megítélni a múltat is. A háború utáni évtizedek kétségtelenül egy egészen új korszakot nyitnak meg a világtörténelemben. Körülbelül olyan mértékű változásokon megy keresztül az emberiség, mint a XVI. század folyamán. A válság gazdasági jellegű. A termelési rendszer tényleges és képzelt hibái irányítják a harcokat. A társadalmi, faji és vallási ellentétek hangsúlyozása csak kísérő momentuma a gazdasági harcnak. Nagy tömegek hisznek abban, hogy egy új gazdasági és termelési rendszer kiküszöböli a régi rend hibáit. A világ egyik legnagyobb állama már el is fogadta ezt a rendszert. De azok az államok is, amelyek gazdasági helyzetüknél fogva és világnézeti beállítottságuk következtében homlokegyenest ellentétben állanak az új irányzattal, azt hirdetik, hogy bizonyos hibák vannak a jelenlegi termelési rendszerben, melyek javításra szorulnak. Több néven szerepelnek ezek a mozgalmak, amelyek nagyban hasonlítanak törekvéseikben a katholikus reformáció cél- 1 Marczali Henrik: A reformatio kora (Nagy képes világtörténet, VII. kötet) 362.