Szentiványi Dezső: Bankdiktatúra és a zsidókérdés (Budapest, 1939)
,,/lfelé a pénz, azé a hutaidili!" Az önállósítási kölcsön sorsa 1938 tavaszán történt. Nagykaposy Árpád régi barátommal találkoztam. Szokatlan jókedvű volt. Azelőtt gyakran láttam gondterhes arccal járni. Biztosítással foglalkozott. Amikor végig biztosította rokonait és barátait és nem tudott a biztosító intézetnek több biztosítást szállítani, menesztették, mert már nem volt többé „megbízható“ — az előlegre. — Képzeld, lihegte boldogan, — 4000 pengő önállósítási kölcsönt kaptam. Textilüzletet nyitok. — Majd megmutatom, — villant fel szemében a fény, a hogy keresztény ember is ért az üzlethez ! Két hét múlva értesítést kaptam tőle, hogy megnyitotta üzletét. Meglátogattam. Amikor szerény árukészletet néztem, megjegyezte: — Nem tellett többre, mert mindent készpénzért kellett bevásárolnom. — Miért nem vettél hitelt igénybe, kérden? — Miért nem kértél árut bizományban? — Kérni kértem, — felelte lemondóan, — de mindenütt kinevettük. — De bezzeg adtak szomszédomnak, minni Jakabnak! Az ő üzletéljen ott pöffészkedik a sok áru, pedig annyi pénze nem volt, mint nekem ! Néhány hónap múlva ismét találkoztam vele. Tele volt panasszal. — Otthagyják a vevők, — mondotta, — mert kicsi a választék ! Amikor ennek okát kérdeztem, ezt felelte: — Kevés az áru, hitelt pedig nem kapok. Az üzleti pályán a siker titka: a — hitel ! Ezt pedig nem ad „megbízhatatlan“ embernek sem a nagykereskedő, sem a gyár. Hogy ki a megbízható és ki nem, azt egyedidők döntik el. — A készpénzt azonban elfogadják ! Az önállósítási kölcsön is az ő zsebükbe vándorol!