Ady Endre: Ady Endre a zsidóságról - Zsidó Renaissance-könyvtár 10. szám (Nagyvárad, 1919)
Most, hogy a magyar jövő virradása elűzte a régi magyar éjszakák évszázados sötétségét, talán eltűnt vele a régi sötétség legfeketébb réme, a zsidógyűlölet is, mely ellen minden gyanút és gazságot irtó harci tűzzel viaskodott mindig Ady Endre. Amikor élesen és igazságosan látó szemeivel végignézett a régi magyar glóbuson, mindig csak az embert nézte. Az embert, tudása, munkája, értéke szerint becsülte felekezeti, faj és rangkülönbség nélkül. És mert a haladás, a progresszió eszméiért küzdők harci sorában sok zsidót ismert és becsült, úgy érezte, hogy a reakció ellen küzd akkor, mikor egyes zsidók hibáját gonoszul általánosító felekezeti gyűlölet ellen viaskodik. Így írta meg azokat a ma már irodalom és kultúrtörténeti értékű apológiákat, melyeknek összegyűjtésével a „Zsidó Renaissance Könyvtár“ emlékezetébe idézi a magyar zsidóságnak, hogy az ő igazának milyen bátor szavú, milyen lelkes harcosa volt Ady Endre. 1918. december hó. Fehér Dezső.