Bosnyák Zoltán: Harc a zsidó sajtó ellen!. Sajtópolitikai tanulmány (Budapest, 1938)
a gazdasági élet egész érhálózatát és idegközpontjait egy idegen kisebbség uralja. A zsidó bank- és kartelkapitalizmustól támogatott álpróféták próbálnak hazug, megtévesztő jelszavakkal a minden népeket romlásba taszító liberalizmus mellett hangulatot csinálni. Egyetlen és utolsó faji erőtartalékunk a falu népe elmaradott kultúrviszonyok között él és súlyos szociális válságban vergődik. A lelki elernyedés és összeroppanás tünetei észlelhetők társadalmunk széles rétegeiben. Hiányzik belőlünk az erős nemzeti önbizalom és nemzeti hivatástudat. Hiányzik belőlünk minden nagy nemzeti erőfeszítés legfőbb mozgató rugója, a milliók lelkét betöltő faji öntudat. Nem akarjuk megérteni ma sem azt a nagy igazságot, amire már Széchenyi figyelmeztette a maga korának magyarságát, hogy: „ha valóban újjá akarunk születni, elég volt a ringy-rongy foltozgatásból“. Van azonban a mi nemzeti életünknek egy másik ritkában emlegetett, de nem kevésbbé komoly, szinte végzetes belső betegsége, mégpedig az, hogy ezekben a válságos időkben, amikor a magyarság elkeseredett élet-halál harcát vívja létéért és fennmaradásáért, szellemi életünknek egyik legfontosabb, leghatásosabb irányító eszköze, a sajtó túlnyomórészben a zsidóság kezében van. Ebben a kis tanulmányban erre a tényre és az ebben rejlő nagy-nagy veszedelemre akarjuk felhívni azoknak a figyelmét, akik nem közömbösek a magyarság komoly sorskérdései iránt. Rá akarunk mutatni arra, hogy valóban itt a végső ideje, hogy a magyar társadalom végre kiszabadítsa magát azokból átkelteni- és gondolatbilincsekből, amelyeket a sajtón keresztül a zsidóság rakott rá. . Anemzeteknek a maguk létharcát nemcsak háborúban ,a csatatereken, hanem a szellemi élet területén is m meg kell vívniuk nap-nap után. Ebben küzdelemben viszont a legfontosabb harci eszköz a napi sajtó. Gondoljunk csak arra, hogy az 1914—18-