Barát Kálmán: Mi az igazság? . Kereszténység és zsidóság: az Egyik és a Másik (Budapest, 1920)
11 EGYIK. Ezt tudom és vallom is- De hiszen én nem is egyes zsidókról, hanem magáról a népről beszélek. Remélem, ön sem tagadja, hogy vannak faji tulajdonságok, miket az egyes ember — ha akarna is — nem tud csak úgy levetni, mint a kabátot. A magyar nép egészen más, mint pl. a német s a franciának és angolnak is vannak olyan hibáik és erényeik, melyek az indusból vagy japánból hiányzanak. Tehát a zsidó népnek is vannak faji tulajdonságai. Ez, ugyebár, természetes. Nos hát, én megengedem, hogy vannak becsületes és szeretetreméltó zsidók is, ezek a kivételek azonban megerősítik azt a szabályt, hogy a zsidó — mint faj — önző, kapzsi . . - MÁSIK. Ne fáradjon a jelzőkkel, tudom, mik következnek. Nagyon messzire kellene menni, tehát ne vizsgáljuk azt a kérdést, hogy ezek a jelzők tényleg zsidó faji tulajdonságok-e? Kissé feltűnő ugyan, hogy ül nálunk sem Kisfaludy, Kölcsey, Vörösmarty, Petőfi, Madách, Arany, Jókai, Mikszáth, sem Széchenyi, Kossuth, Eötvös (sem a bárók, sem a Károly), Deák, Andrássy, Baross, Szilágyi, Tisza István. Sőt még a Haynald Lajosok, Simor Jánosok, Schlauch Lőrincek (bibornokok) írásaiban vagy beszédeiben sem lehet találni egyetlen antiszemita mondatot sem. De hát mondjuk, hogy ezek rosszul láttak s nem nekik, hanem a derék Eszes István gombkötő mesternek és Lelkes Antel olvasóköri díszelnöknek van igaza. Mondjuk hát, hogy a zsidó — mint faj — csakugyan önző, kapzsi, arrogáns, hazafiatlan, destruktív stb. stb. így tehát csak az a kérdés, Isten teremtette-e ilyen nyomoréknak ezt a népet, vagy ilyenné lett az idők folyamán?! Az elsőt — ugyebár? — nem mondhatjuk már csak azért sem, mert hiszen akkor nem a zsidó volna felelős azért, hogy olyan, amilyen. Ellenben igaz az, hogy az úgynevezett faji tulajdonságok valamely nép földrajzi helyzetének, történeti sorsának, életmódjának, gazdasági és kulturális viszonyainak az eredője. Ha tehát egy faj annyira leromlott, mint ahogy ez — ön szerint — a zsidóval történt, ez azért történt, mert roszszul bántak vele. A szegény mostoha gyermek, akit okkal és ok nélkül ütnek-vernek, többnyire elzüllik. Lehetne-e csodálni, ha a zsidó tényleg annyira megszerette volna a pénzt, mikor évszázadokon át elzártak előle minden olyan utat, melyen a polgári diszterem s mikor a pénz volt egyetlen fegyvere, mellyel nyomorult életét megmenthette? Nem igazságtalan-