Székács Antal: Főmesteri székfoglaló - A"Deák Ferenc" páholy könyvtára 16. (Budapest, 1909)
, tudásban, tehetségben, intelligenciában, csak munkakedvünk nem vetett nagy lángokat. Talán sikerül azt felélesztenem. Az emberiség természetrajzában nincs nemesebb vonás, mint az a szolidaritásérzés, mely az egész emberiséget összeköti a tudomány kincsesházának gyarapításában. Gyűjtik évezredek óta, gyűjtik folyton a tudománykincset mindenki számára; egyformán meríthet belőle, aki szomjúhozza és minél többen, minél többet merítenek belőle, annál gazdagabb lesz az emberiség, annál nagyobb lesz kincse. Testvéreim, ha sikerül nekem belétek lehelni egy szikrát abból a sóvárgásból, mely az emberiség e közös kincse után bennem él, akkor munkáink tartalmasak, felemelők és hasznosak lesznek! Különösen fiatalabb testvéreinktől várok fokozott erőmegfeszítést, őket kérem, tőlük várom, követelem, érvényesüljenek! Érvényesüljenek munkájukkal, érvényesüljenek a modern haladó kor eszméinek propagálásával, egy tisztultabb társadalmi felfogás úttörésével. Öreg és fiatal testvéreimet pedig egyaránt arra kérem, fogják fel munkáinkat komolyan, mint iskolát, mely hivatva van kiképezni a hittérítőknek ama lelkes elszánt csapatját, mely odakünn a profán életben