Köncs Boldizsár: Neofita benyomásaim (Budapest, 1913)
l foglalkozott is, bátorít fel engemet is arra, hogy időtöket egy kevéssé igénybe vegyem, s elmondjam én is azt, ami a szívemen fekszik, s nagyjában megjelöljem nemcsak azt, amiben említett neofita testvéremmel egyetértek, hanem azt is, amiben az én felfogásom és véleményem eltér az övétől. Igaza volt felolvasó testvéremnek, hogy mi legjobban a szabadkőműves műveltség hiányát érezzük magunkban. Helyesbítenem kell azonban e kijelentést annyiban, hogy még mi legfiatalabb tanoncok is, ha felvételünk óta tőlünk telhetőleg híven teljesítettük szabadkőműves kötelességünket, mint ahogy pedig arra felvételünkkor ünnepélyes fogadalmat is tettünk, akkor már a szabadkőműves műveltségből kell bennünk annyinak lenni, hogy annak teljes hiányát éreznünk nem szabad, legföljebb azt érezhetjük, hogy ez a műveltségünk többékevésbé még hiányos és fejlesztésre szorul. Arra, hogy ez a fejlesztés hogyan, mily eszközökkel történjék, megadja a módot és kijelöli az utat páholyszabályzatunk, amely II. fejezetének 4. pontjában kötelességünk gyanánt rendeli, hogy abban az időben, melyet az újonnan felvett.