Weiss Miksa: Ismereteink határai és a hit. Könyves Kálmán páholy 1911 dec. 5-én tartott munkáján felolvasta Weiss Miksa (Budapest, 1912)
. Ezek a feltevések az események egy csoportjának megfigyeléséből állapíttattak meg. Ha már most újabb megfigyelések azt mutatnák, hogy bizonyos jelenségeket már nem lehet a gravitatio törvényével megmagyarázni, mint pl. Arrhenius szerint a nap koronájának — mely fogyatkozások alkalmával látható is — kozmikus, porszerű, finom anyaga, már nem viselkedik a gravitatio törvényének megfelelőleg, úgy kénytelenek vagyunk más magyarázatot keresni, újabb feltevéseket bevezetni, melyek az újabb tapasztalattal megegyeznek, így keletkezett a fénynyomás elmélete, melyet laboratóriumi kísérletek is igazolnak. Itt már az erő taszító és nem a tömeggel, hanem a keresztmetszet területével és a fényerővel arányos. Kis átmérőjű finom porszemeknél ez a nyomás nagyobb mint a tömegvonzás, és ez a finom por, ahelyett, hogy a nap körül keringene vagy reá hullana, eltaszíttatik a végtelen űrbe. Ha ez a taszító erő véletlenül nem finom, kozmikus port, hanem az élet csiráját magába záró sejtet ér, melynek nagysága gyakran mikroszkopikus és megfelel annak, hogy a fénynyomás által eltaszíttassék, úgy ez az erő az élet csiráját végigsodorja a világegyetemen és rendszerről rendszerre átplántálhatja. Idegen világrendszerekből elűzött életcsirák megtermékenyülhetnek a mi rendszerünkben, és viszont, ha ugyan a csirát hordozó sejtet a világűr hidege és a vándorlás hosszú ideje meg nem semmisíti. * De csakugyan vonzás-e a gravitatio? Nem feltevés ez is csupán ? A természetben a tömegvonzáson kívül nem igen ismerünk negatív erőket! Ugyanoly jogosultsággal állíthatnánk, hogy nem vonzás az, mely a tömegek között működik, hanem a világűrből jövő taszítás, s akár ételfeszültséggel magyarázzuk, mint Charles F. Brush amerikai professzor, akár más módon, ez is mind csak feltevés, melyeknek bármelyike egyenlő jogosultsággal bír, hacsak ellentmondásba nem keveredik a megfigyelésekkel.