A brémai tanítótestület emlékirata a vallásoktatásnak az iskolából való kiküszöbölése tárgyában - A"László király" páholy könyvtára 21. (Nagyvárad, 1906)

iskolából. Angolországban, Olaszországban, Belgiumban, Swejzban és az amerikai Egyesült­ Államokban pedig a törvényhozás útján kimondották, hogy a gyermekek nem kény­szerí­thetők arra, hogy a hitoktatásban részt vegyenek. Württembergben pedig a vallás- és közoktatásügyi minister 1904. november 3-án elrendelte, hogy azon gyermekek, kik tulajdonképen egyik vallásfelekezethez sem tartoznak, vagy oly felekezethez, melynek hitoktatásáról a nyilvános iskola nem gondoskodik, felmentendők a hittantanulás kötelezettsége alól, ha ezt a szülők vagy gyámok kívánják. Az állam és vallás elválasztásának szükségessége a tanügy terén is, benne rejlik korunk fejlődési folyamatában. Az államnak azon kényszere, mely szerint minden gyermek köteles hitoktatásban résztvenni, sokkal visszatetszőbb ma, mint ezelőtt. Elismerik ugyan az állam jogát, sőt köteles­ségét a gyermekek tudományos, technikai és erkölcsi nevelése terén, de nem ismerik el ezt a dogmatikus vallás­­oktatás terén. Egy bizonyos, az érzéki világon felülemel­kedő (metafizikai) képzetkör nélkül vallás nem képzelhető és e szerint alakul a hivő világnéz­ete is. Az egyes vallá­soknak pedig lényegét képezi az, hogy az ő világnézetüket feltétlenül igaznak és örök időkre változhatatlanul érvényes­nek nyilvánítsák. E világnézetet természetfölötti sugallatra, ihletre (inspirációra) vezetik vissza és miután — így mondják — ezen sugallat a világot uraló és vezető hata­lomtól ered, kötelező erővel bír minden emberre, kötelező az örökös kárhozat terhe alatt. E világnézeteket az emberiség nagy része már nem fogadja el. Eucken Rudolf tanár, ki a brémai tanítótestület számára a magas tanács anyagi támogatása mellett előadás­­sorozatot rendezett, így ír: „A filozófiai és a tudományok uralmának eljövetelét már Bacon (1561 —1626) megjöven­dölte lelkes szavakkal s ez az uralom századokon át tartó

Next