Őszinte szózat Magyarország katholikusaihoz. Egy katholikus honpolgártól - Melléklet a"Lehel Kürtjé"-hez (Budapest, 1872)

Őseinek házában lakott egy fiatal ember, ki előkelő rang­jában meglehetősen elbizakodott volt, noha e rangon és há­zon kívül csekély vagyonnal birt; mert apja a haza védelmében egy kemény csatában elesett, anyja pedig a rámaradt tömér­dek kincset nem tudni hová rejtette el. — Egy napon egy szegény munkás leánya jött az elbizakodott ifjúhoz, s monda: „Apám halálos ágyán fekszik, s kéreti a nemzetes ifjú urat, ne resteljen eljönni hozzá, valami igen fontos mondani valója volna.“ Az elbizakodott nemes ifjú felesé: „Elgondolom, mi­féle fontos dolog lehet, mit koldus apád nekem mondhatna. Majd bizony­ még én a ti rongyos gunyhótokig fáradjak ? Bizonyosan koldulás lenne a vége. Más dolgaim vannak, nem mehetek.“ — Rövid idő múlva lélekszakadva jött ismét a lányka, s mondá: „Nagyságos urfi! jöjjön hamar, haldokló apám nagy titkot fedez fel előtte, mely által nagy kincs bir­tokába fog jutni a nagyságos ifjú ur, de a titkot apám csak az ifjú urnak mondhatja meg.“ — Sietve indult erre az ifjú a szegény munkás lakása felé, melybe e szavakkal lépett be: „Ki vagy te, hogy engemet nagy kincs birtokába juttatni ígérkezel?“ — De a szegény e szavakat már nem hallotta, mert mielőtt az ifjú házába belépett, már meghalt. — A je­lenlevők beszélék az ifjúnak, hogy kimond­atlanul nyugtalan volt a megboldogult az ifjúnak késedelmezése miatt, s nyug­talanságában elmondá, hogy az ifjúnak régen elhunyt édes anyja még a háborúkor tömérdek aranyat és ezüstöt falazta-

Next