Somogyi Gyula: Mi a szabadkőmívesség szerepe korunkban? Szent János-napi alkalmi beszéd (Arad, 1895)
. Mi tudjuk ezt, szeretett Testvéreim, de annyi millió ember nem tudja, és még csak módunkban sincs, megadni nekik a teljes világosságot. A tűrni tudás erénye vértezi keblünket a profán világ minden támadása ellenében. Sem dicsőségre, sem elismerésre, sem egy késő kor hálájára nem számítva teljesítjük, amire fogadalmunk int, mit törvényeink kötelességünkké tesznek. Gyanusítás és rágalom beszennyezetten hagyják célzataink tisztaságát; a jogosultság látszatával bíró szemrehányásnak azonban nem térhetünk ki útjából. Ha a szabadkőmivesség igazán a jót akarja, miért nem akarja azt nyíltan? Miért a titokzatosság homályába burkolóznia ? — Nem habozunk a választ röviden megadni; logikailag gondolkodó elme megért bennünket. (A tradiczióra való hivatkozás kétes becsű argumentum volna, mert nem minden tradiczió bir okszerűséggel.) A szabadkamivességet sajátszerű berendezése az akció terére szorítja; az ebből okvetlen eredő reakció késleltetheti, akadályozhatja a czél valósítását, tehát a titkos jelleg csak gyakorlati értékkel és haszonnal bír. Minden egyéb támadásra, profán nézet szerint jogosnak tetsző kritikára egyszerű logikai igazsággal felelhetünk: minden dolgot csak akkor bírálhatunk meg érdeme szerint, ha ismerjük. A profán ítélete nem helyezkedik ismert alapra; maga a köztudomású alkotmány nem meríti és nem merítheti ki a szabad kőmivesség szellemét, melyet rideg czikkelyekbe foglalni nem lehet. E czáfolgató magyarázatot, tudomásom szerint, nem igen adták meg profán elleneseinknek, de talán helyesen is történt. Ki nem hisz bennünk, úgy sem közénk való; aki pedig hisz, az megtalálja a fény forrását, az eszme varázsát minden erőlködő capacitáció nélkül. Szabadkőművesnek születni, észrevétlenül nevelődni kell: a fogékonytalanságon keveset lendít a rábeszélés. Ezért ne csüggeszszen bennünket, szeretett Testvérek, ezrek balhite, az előítélet igazságtalan támadása! Lelkünk nyugalmát megőrizve járjuk nehéz utunkat, s mig a hit eszméink, törekvésünk igazságában benső egyensúlyunkat fentarja, nem fog megfélemlíteni bennünket a tapasztalt ellenhatás. De iin. nehéz ponthoz játék. Oly kérdés merül fel lelkemben, mely erős kétség színét viselve magán, szinte megrendíti hitemet abban, mihez oly igaz szívből ragaszkodom. A szabad-