Somogyi Gyula: Mi a szabadkőmívesség szerepe korunkban? Szent János-napi alkalmi beszéd (Arad, 1895)

. Mi tudjuk ezt, szeretett Testvéreim, de annyi millió ember nem tud­ja, és még csak módunkban sincs, megadni nekik a tel­jes világosságot. A tűrni tudás erénye vértezi keblünket a profán világ min­den támadása ellenében. Sem dicsőségre, sem elismerésre, sem egy késő kor hálájára nem számítva teljesítjük, a­mire fogadal­munk int, mit törvényeink kötelességünkké tesznek. Gyanusítás és rágalom beszennyezetten hagyják c­élzataink tisztaságát; a jogosultság látszatával bíró szemrehányásnak azonban nem tér­hetünk ki útjából. Ha a szabadkőmivesség igazán a jót akarja, miért nem akarja azt nyíltan? Miért a titokzatosság homályába burkolóznia ? — Nem habozunk a választ röviden megadni; logi­kailag gondolkodó elme megért bennünket. (A tradiczióra való hivatkozás kétes becsű­ argumentum volna, mert nem minden tradiczió bir okszerűséggel.) A szabadkamivességet sajátszerű berendezése az akc­ió terére szorítja; az ebből okvetlen eredő reakc­ió késleltetheti, akadályozhatja a czél valósítását, tehát a titkos jelleg csak gyakorlati értékkel és haszonnal bír. Minden egyéb támadásra, profán nézet szerint jogosnak tetsző kritikára egyszerű­ logikai igazsággal felelhetünk: minden dolgot csak akkor bírálhatunk meg érdeme szerint, ha ismerjük. A profán ítélete nem helyezkedik ismert alapra; maga a köztudomású alkot­mány nem meríti és nem merítheti ki a szabad kőmivesség szel­lemét, melyet rideg czikkelyekbe foglalni nem lehet. E czáfolgató magyarázatot, tudomásom szerint, nem igen adták meg profán elleneseinknek, de talán helyesen is történt. Ki nem hisz bennünk, úgy sem közénk való; a­ki pedig hisz, az megtalálja a fény forrását, az eszme varázsát minden erőlködő capacitáció nélkül. Szabadkőművesnek születni, észrevétlenül ne­velődni kell: a fogékonytalanságon keveset lendít a rábeszélés. Ezért ne csüggeszszen bennünket, szeretett Testvérek, ezrek bal­hite, az előítélet igazságtalan támadása! Lelkünk nyugalmát meg­őrizve járjuk nehéz utunkat, s mig a hit eszméink, törekvésünk igazságában benső egyensúlyunkat fentarja, nem fog megfélem­líteni bennünket a tapasztalt ellenhatás. De iin. nehéz ponthoz játék. Oly kérdés merül fel lelkem­ben, mely erős kétség színét viselve magán, szinte megrendíti hitemet abban, mihez oly igaz szívből ragaszkodom. A szabad-

Next