Bogdánfy Ödön: Fölvételi veszéd - A Nemzeti páholy könyvtára 5. (Budapest, 1904)
ságot, bűnt és gyalázatot fakasztanak itt a földön? Rousseau óta sok bölcselő törte a fejét ezen kérdésen. Az volna-e hát a szabadkőművesség czélja, hogy feldúlja a haladó kor összes vívmányait, félrelökje a tudomány és művészet remek alkotásait, hogy visszavigye az embert a tisztán állati élethez, melyben aztán a közös szellemi korlátoltság megszünteti, vagy legalább is észrevehetetlenné teszi a különbségeket? Nem Uraim! Mi nem akarjuk szellemi és erkölcsi lealacsonyodásba sülyeszteni az embereket, hanem fölakarjuk emelni az alacsonyan állókat és ily módon törekszünk az ellentétek kiegyenlítésére. Ahelyett, hogy a czivilizáczió egyetlen vívmányát elejtenék, ahelyett, hogy elveszni engednék a tudomány és művészet egyetlen alkotását is, ahelyett, hogy lerombolnék az erény és erkölcs örök törvényeit, arra törekszünk, hogy e vívmányok, az alkotások, e törvények mindenkinek közkincsévé legyenek, hogy a mai ember megőrizze, sőt fejlessze mindazt, ami szépet, jót és nemest előző korok emberei már létrehoztak.