Rosenberg Lajos: Nihil obstat. A szabadkőművesség a múltban s a jövőben művelődéstörténetileg megvilágítva (Budapest, 1874)
z izgalmakat, visszaidézzük a múltat, hogy bölcs tanait a jelenben gyümölcsözővé tegyük, s tekintetünket a jövőre függesztjük, mennyiben neki szenteljük életünk, munkásságunk egy részét. Engedjék meg önök is, hogy mai ünnepélyünk alkalmával a „Grossmuth“ múltjának bár homályos történetében lapozgassak; találunk ott több oly figyelemre méltó tanúságot, mely megérdemli, hogy minden buzgó sz.k.k. emlékkönyvében arany betűkkel legyen feljegyezve. A „Grossmuth“ nem a jelen szülötte; bölcsőjét egy oly időben ringatták, midőn még Magyarországon egyén páholyműködésről szó sem volt, midőn a napjainkban dolgozó sz.k. felsőbb hatóságok a mesék országába tartoztak. A Quak érmein látható 1780. évszám oly időbe helyez vissza bennünket, mely a mienktől bár különböző, de mégis érdekes, mert a mi fejlődésünk csiráját rejté magában ; m oly idő volt ez, melyről ma bajjal szerezhetnénk helyes tudomást. Páholyunk tevékenységét ecsetelni, alapítási idejétől a jelen korig annyit tesz, mint magára azon kötelezettséget vállalni, hogy a sz.-.k.k.ség művelődéstörténetének ezen időszaki vázlatát adja valaki éles vonásokban. Én annál készségesebben vettem magamra ezen kérdés megoldásának munkáját, minél gyérebbek az anyagok Qunk tevékenységének képét élénken színezni, minél kevésbé bírom a jozafinizmusnak Qunk tagjainak szellemi fejlődésére gyakorolt befolyását kifürkészni s megítélni. Így tehát, a páholyunk munkásságát illető következtetéseket, azon kor átalános viszonyaiból s az összes sz.k.'.ség átalános fejlődési folyamatából kell levezetni, — feltéve, hogy az összes sz.'.k.'.ség tükrében a mieink tevékenységének képét is feltüntetem. Meg fogják látni, hogy a sz.-.k.-.ség legkevésbé sem volt egy szoros köre