Fónagy Béla: Az Eötvös páholy főmesterének beköszöntő beszéde. 1917. január 17. (Budapest, 1917)
zetése megkíván. Profán foglalkozásom teendői, egyéb elfoglaltságom és lekötöttségem sokszor elvonnak attól, hogy a kívánatos lelkiismeretességgel szenteljem magam a páholyvezetés és a páholymunka feladatainak. Tudom és érzem, hogy ez a páholy úgy tud csak fejlődni és produkálni, ha a szervezet összefogó tényezője, a főmester, állandó érintkezésben van a páholy minden szervével és alkotó elemével, az összes aktív páholy tagokkal. Belátom és érzem, hogy e kívánalomnak nem más okból, csak időm korlátozott voltánál fogva már a múlt évben sem tudtam eleget tenni és úgy látom, hogy ezt a jövőre nézve sem vállalhatom. De ha már itt állok és kezemben a főmesteri kalapács, igaz lélekkel fogom fel kötelességemet és különösen örömmel venném, ha a páholynak mindazon tagjai, akik velem együtt szeretettel csüggenek a páholyon, a magukénak vallják annak eszméit, szellemét és céljait, örvendenek a közöttünk meghonosult barátságnak, összetartásnak, vállalni akarják a páholy és munkálkodásunk fejlesztésének előbbrevitelét, nem fogják várni azt, hogy egyenként én szólítsam őket sorompóba, hogy különkülön keressem őket, hanem ők jönnek el hozzám segítő karral, segítő lélekkel, megértéssel és munkakedvvel. A bizalomért cserébe én is csak bizalmat adok. Hiszem, hogy nehéz munkámban számíthatok a Ti segítségtekre, támogatástokra, szeretetekre! Testvéreim! Folytatni óhajtom a megkezdett munkát! Amit eddig végeztünk, arról bőségesen és szépen, talán valamennyire túl is hajtva az én szerény munkálkodásom értékelését, mértéken felül méltatva az eredményeket, beszámolt Tutsek József titkár testvérünk évvégi gondos és kimerítő jelentése, másrészt képet nyújtott a gazdasági kérdések miként történt alakulásáról és a páholy jelenlegi pénzügyi helyzetéről a szakszerű alapossággal szerkesztett és bemutatott kincstár ellenőrző bizottsági előterjesztés, őszintén sajnálom, hogy a kincstáros tisztségében nélkülöznöm kell a most kezdődő esztendőben Reiter Adolf testvérünk kipróbált munkaerejét, mert ha e téren tudtunk bizonyos haladást és eredményeket elérni, úgy elsősorban minden köszönet az ő buzgalmát és kiválóságát dicséri. De, ha nem lesz is ez évben az ő avatott kezeibe letéve a kincstár ügyeinek nehéz és sok munkát adó intézése, mégis bizonyos vagyok abban, lesz reá mód és alkalom, hogy hozzáértésének nagy erejét, a páholy hasznára érvényesítse; másrészt nagy megnyugvást szerez nekem, hogy utódában azt a végtelenül pontos és lelkiismeretes, lelkes és hozzáértő testvért tisztelhetjük, aki a hozzáfűződő várakozásokat, a páholy gazdasági ügyeinek tökéletes rendbehozatalát, külön ígéret nélkül is, bizton beváltva. Sorra lehetne vennem azoknak a testvéreknek a nevét, akik a lefolyt esztendőben minden törekvésem és munkámnak szíves támogatói voltak és hálásan tudnám méltatni külön-külön mindegyikőjüknek, elsősorban a páholy most lelépett tisztikarának buzgó helytállását. Minden, oldalomon állott testvérnek azonban egyben fejezem ki most meleg,, szívből jövő köszönetemet és külön csak a két, most újból közkatonává lett helyettes főmesternek, Gutmann Zsigmondnak és Bálint Gyulának szorítom meg a gondolatban baráti jobbját azért a mindenkor tanúsított ügy- és páholyszeretetért, amelynek átérzésével és lanka