Messinger Simon: Felvételi beszéd - A"Deák Ferenc" páholy könyvtára 10. (Budapest, 1901)
higgyék, hogy megfélemlítésük végett bántunk így Önökkel ; kell, hogy érezzék sejtelmes szivükkel a rokonszenvnek delejes áramát, mely e pillanatban minden oldalról sugárzik Önök felé; kell, hogy az ismeretlen megismerésének vágyától reszkető szivüket megtöltse az a tudat, hogy Önöket itt a láthatatlan barátoknak egész serege veszi körül; kell, hogy rettegés nélkül, zavartalan értelemmel, bizalomteljes érzéssel hallgassák és értsék meg a szabadkőművességnek megnyilatkozását. Mesterséges magányt teremtettünk Önök körül, hogy figyelmüket semmi sem terelhesse el, hogy agyuknak minden idegszálába hatoljanak mélyen az igék, melyek itt elhangzanak, hogy letörölhetlenül vésődjék lelkükbe minden szó, melyet ma hallanak és hogy örökké, életük utolsó lehelletéig emlékezetes maradjon Önöknek az az óra, a midőn a szabadkőművesség nagy titkával megismerkedtek. Ily magány az, amelyben álmatlan éjszakán pihenést nem találó elménk előtt megelevenedik egész múltúnk, hosszú sorban vándorolnak el lelki szemeink előtt ifjúságunk fényes ábrándjai, férfi korunk fájó csalódásai és a jövőnek újra biztató reményképei.