Leszner Rudolf: A társadalom vallásfelekezetek nélkül. Utópia. - Széchenyi páholy (Szombathely, 1910)
rög tűzijátékok, általános derültség mellett pattogtak el, hiszen elfogadható megokolás nélkül szűkölködtek, papi elbizakodottság és elmaradottságtól sugalmaztattak s már annyi erővel sem bírtak, hogy a tudás világosságának terjedését akármilyen szűk körben megakadályozhatták volna. A pápai csalhatatlanság, melyből jogot formáltak az egyházi átokra, maga szolgált bizonyságául az emberi hibázhatóságnak, mert nem bírja el, mint az egyház oszlopainak tartott többi dogma sem, a kritikát — bűnnek bélyegezték ezt azért — és csak eszköze volt az uralomvágynak, kudarcot vallottak is gyakran vele. A templomok üresen álltak. A hivatalosan tanított vallásannyira összeforrott a klérus érdekeivel és hatalombitorlásával s a vallás annyira ellentétbe helyezkedett a tudományokkal, jóllehet minden haladás ezeknek köszönhető s eszményeink legtöbbje ezektől származik, hogy az emberek teljesen elfordultak az egyházaktól. Azonkívül oda fejlődtek a dolgok, hogy megfosztották az egyházat hatalmának főforrásától, az iskolától, hol céljainak megfelelően és a maga elmaradott szellemében nevelhette a népet, a lelkészek tekintélye pedig megsemmisült hamisságuk kiderülésével, hogy meséket a babonahitűek támogatásával valóknak hirdettek, továbbá lelketlenségük kimutatásával, hogy az isteni eredetűnek mondott emberi szellem szabad kibontakozását megakadályozták, végül ama