Bogdánfy Ödön: Fölvételi beszéd - A Nemzeti páholy könyvtára 2. (Budapest, 1903)
Uraim ! Sötét, zárt kamrákból, a halál jelképei mellől, komor, csöndes falak közül vezették Önöket ide, a világosság, az élet, a munka, a szabadság, a testvéri szeretet templomába. Szemök be van kötve s mielőtt leoldanák a köteléket róla, el kell mondanom Önöknek egyet-mást erről a templomról, az embereknek eme szövetségéről, hogy tiszta tudattal nyilatkoztassák majd ki, várjon akarják-e meglátni mindazt, ami itt van és itt történik és hogy részt akarnak-e venni ennek a szövetségnek a munkájában. Jól tudom, hogy a szabadkőművességről határozott és élesen megrajzolt képet adni lehetetlenség. Vannak tiszta és nemes fogalmak, melyek semmiféle emberi szóval meg nem határozhatók. De mégis megpróbálom gyönge számmal fényt vetni arra a rejtélyre, melynek neve : szabadkőművesség.