Darvas Vilmos: Megnyitó beszéd a"Stella orientalis" t. és t. 1906. évi február hó 9-én megtartott rendes első fokú munkáján (Pancsova, 1906)
a naszkodhatnak. Ezzel azonban korántsem azt akarom mondani, hogy keletünkön a sz . k .2. i jótékonyság gyakorlásának kérdése egyáltalában tárgytalan, hanem igenis azt, hogy ez itt — helyzetünket az ország többi vidékeinek helyzetével összemérve — a hasonlíthatatlanul kedvezőbb vagyoni-, kereseti- és jövedelemeloszlási viszonyok folyományaképen szövetségünknek csak másodrendű feladata. Melyik tehát az a mező, amely működésünk előterében szerepelve elsősorban való megmunkálásra vár? És ha tisztába jöttünk a térrel, amelyen dolgozva törekvéseink templomának építéséhez hozzáfoghatunk, akkor mi az anyag és melyek azok a munkaeszközök, amelyek célra vezető alkotásokat eredményezhetnek ? A keletünket képező város és vidéke politikai és társadalmi viszonyainak képe kezünkbe adja a kulcsot, amelynek segítségével a felvetett kérdések mathematikai pontossággal megoldhatók. Tudják mindannyian, hogy Pancsova hazánk legpoliglottabb városa, mert a hány nemzetisége és a hány felekezete ez országnak van, e város falai között mindannyit képviselve találjuk. Eltekintve attól a már magában véve sajnos exclusivitástól, amely az adott körülmények között az egységes társadalmi életet kizárja; a történelmi viszonyok szerencsétlen alakulása nálunk a gyűlölet hatalmasan lobogó lángjaival tetézte azokat a válaszfalakat, amelyek megkövesedett előítélet és megcsontosodott önzés alakjában elkülönítik az embert embertársától és lehetetlenné teszik a gondolat és érzelemvilág tekintetében azt az összhangot, amely minden haladás nélkülözhetetlen előfeltétele. Márpedig hol talál a szabadkőművesség, mint progressív intézmény hálásabb működési tért munkaereje érvényesítésére, munkaeszközei kihasználására, az előítéletmentesség, emberszeretet és haladás jegyében megfogamzó alkotásai létesítésére, mint épen ott, ahol előítéleteket lerombolni, gyűlöletet irtani és e haladást gátló retrográd emberi gyarlóságok romjain a megértés és emberszeretet talaját megteremtenie a legszentebb, a legigazibb sz . k .. i kötelessége ? Azt hiszem tehát k.- eim, abban mindannyian egyetérthetünk, hogy ha valahol, úgy a mi keletünkön valóban sok és valóban nagy feladatok megoldása vár reánk; annyifelé és anyiféle munka int felénk, hogy a tulajdonképeni nehézséget nem a munkakörben, való megállapodás, hanem csupán annak a megállapítása képezi, hogy mely munkához fogjunk elsősorban, mily módon