A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

Elöljáróbeszéd

­3 apró fövényét foglalván magában, ugyan azon mér­tékben a’ mint a' rothadó fának apró részeit, úgy szólván, ki öblögeti, azoknak helyét azzal az ap­ró fövénnyel tölti bé. .­­. .. . . . . Valósággal nem lehet eleget tsudálkozni rajta, mitsoda éles elmélkedést keres itt ki, önnön maga tsalátkozására ! Ugyan ítéld meg, józan okosságú Olvasóim mi­tsoda nagy ratiociniumát , meg foghatatlan mecha­­nismust, és egyszersmind sensuális functiót is kel­lenek , ebben az esetben , a’ víznek ti­lajdonít­­tani!—Láttyuk, miként egy élő fa, a’mint eszten­dőről esztendőre nevekedett­, szint úgy réteseden is. A’ hol a’ rétek között a’ mezgessége meg aludt, (coagulálódott) ott nagyobban meg keményedett, és által láthatóbbá (diaphannum) lett; e* rend sze­rint sötélebb szokott lenni , valamint szintén a* tsőg­­jeji is. Vágynak azon kívül, más történetbéli (ac­cident­alis) színek is benne, hol setétebbek, hol vi­lágosabbak. Minekutánna ez a­ darab fa kővé vált, ugyan azon rétek, ugyan azon Isőgők, *s ugyan azon külömbözö színek találtatnak benne, mellyek­­kel bírt, midőn még gyökerén állott, vagy le vá­gattatása Után, akár mimódon , a* Vízbe jött. Fon­told meg már most jól, ha ogyan nem kellett­­ a’ víznek Hiúz - szemekk­el bírni, hogy egy vastag fá­nak belső részéig hathassan, mind azokat a’ külső szik­eket meg látni, hogy ahoz képpest rendelhesse maga oeconomiáj­a. Azonkaül minden kövesedés (mint a’ ko met­­tzöknél, kik piksziseket, és egyéb eszközöket met­­tzenek belölle, lehet látni­ belölről, a’ fán­­k déli­ről kezdődvén, mitsoda szörnyű, magica operátió-

Next