A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
3 apró fövényét foglalván magában, ugyan azon mértékben a’ mint a' rothadó fának apró részeit, úgy szólván, ki öblögeti, azoknak helyét azzal az apró fövénnyel tölti bé. .. .. . . . . Valósággal nem lehet eleget tsudálkozni rajta, mitsoda éles elmélkedést keres itt ki, önnön maga tsalátkozására ! Ugyan ítéld meg, józan okosságú Olvasóim mitsoda nagy ratiociniumát , meg foghatatlan mechanismust, és egyszersmind sensuális functiót is kellenek , ebben az esetben , a’ víznek tilajdoníttani!—Láttyuk, miként egy élő fa, a’mint esztendőről esztendőre nevekedett, szint úgy réteseden is. A’ hol a’ rétek között a’ mezgessége meg aludt, (coagulálódott) ott nagyobban meg keményedett, és által láthatóbbá (diaphannum) lett; e* rend szerint sötélebb szokott lenni , valamint szintén a* tsőgjeji is. Vágynak azon kívül, más történetbéli (accidentalis) színek is benne, hol setétebbek, hol világosabbak. Minekutánna ez a darab fa kővé vált, ugyan azon rétek, ugyan azon Isőgők, *s ugyan azon külömbözö színek találtatnak benne, mellyekkel bírt, midőn még gyökerén állott, vagy le vágattatása Után, akár mimódon , a* Vízbe jött. Fontold meg már most jól, ha ogyan nem kellett a’ víznek Hiúz - szemekkel bírni, hogy egy vastag fának belső részéig hathassan, mind azokat a’ külső szikeket meg látni, hogy ahoz képpest rendelhesse maga oeconomiája. Azonkaül minden kövesedés (mint a’ ko mettzöknél, kik piksziseket, és egyéb eszközöket mettzenek belölle, lehet látni belölről, a’ fánk déliről kezdődvén, mitsoda szörnyű, magica operátió-