A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
a tanak. Nem kötömben egy iszonyú nagy Sas, aranyazott szárnyakkal, mellyben a’ kápolna volt. Az Istennek ily nagy adománnyát két esztendő,nél tovább nem használhatta az idvezült választó Hertzeg Augustus, ki ingóban Februáriusnak Ildikón gutta ütésben meg hóit. Halála után Fija, Christianus I,vérén által az uralkodást, oly nagy szorgalmatossággal űzte,ezt a’ mesterséget, vagyis inkább tudományt, hogy nem tekéntvén a’ ki mondhatatlan sok drága épületeket , mint az Istállót, fegyveres házat &c. sok milliókat hagyott hátra halála után, mind aranyban , ,mely uralkodása alatt, oly kövségben volt, hogy a’ napszámosokat szombatonként mind arannyal fizették ki, mellyért ezek még zugolódtanak, hogy az ezüst pénzt a’ tiszteknek és más hivatalbélieknek adgyák , ’s nékiek az aranyat kell el venni s költség kivül mint most nállunk a’ bánkó-tzédulákat, bajosan lehetett ezüst pénzre fel váltani. Ennek valóságában annyival kevessebbet lehet kételkedni, a’ mennyiben Georgius II. alatt azok a’ Didriumok is még mind meg voltának , mellyenben a’ Directorok, kikre a’ dolognak folytatása volt bízva, magok subscriptiója alatt a’ számadásban bé adták, hogy mellyik nap mennyi aranyat adtanak bé a’ tárházba. Sőt Augustus maga is , egy kis könyvetskébe , mindenkor fel jegyzetté, hogy ezen’s ezen napon Isten segedelme által ennyi aranyat tingáltam. Melyből ki tettzik hogy a’ Szász Háznál mind tinctura ,mind pedig particulare volt. De nemcsak, hanem azt írják, hogy még ollyan kövek is, vagyis tincturák, voltának, mellyekkel az aranyat és etilsitét ónná, ólommá és rézzé változtattak.