A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
tál fogva égést az utolsó koldusig minden ember kap. Lássuk már a’ Hetediket• Hogyha ki tánáltosik, ki ezzel a’ tudománnyal bír, miért nem tingál közönségesen; az egész világ láttára, hogy Uly szemmel látott próbától meggyözöttétvén, ne lenne az embereknek oka a* mesterség valóságában kételkedni, és azokat,a kik erre a’ tudományra adgyák magokat, ha heró miuftnyájdkát is rrilrtt tsalárdókát, legalább mint gyáká víz feézil ésübéressél ollybá fogadni? Íme azt kérdgye az ellékiféző tész, hogy thiát nem fingál közösségeáéh, fianem (ha ugyan tsak Jiriné ennek a’ mesterségnek Valóságát) azon kellének inkább tsudálkoznia, hogy tanáltatik még, a’ fellyebb említett okokra nézve, valaki olly mérész, a’ ki bátorkodik tsak egy kettő előtt is kinyilatkoz-Va ,, tatni magat. 4„ . Jóllehet az Adentusok nem szoktanak dobbal trombitáltál a’ piatzra kimenni , hogy creditorok.st verbuállyanak, ném pedig, tijint Philosophusok, azon nan sokat törődnek, akármit tartson a’ világtóllaki vagy trtám még éppen azt glohollyák, Stnekával. Ut sis ijedttts et ii alicuitultum viteri ’történnek, mindazonáltal, mégis, példák,hogy közönségesen IS; és sokaknak '»tépték lattára fingéinak. Feily ébb'értilékfeitünk arról, mitsoda divatjában vólt az Ejeyptiusoknál az aranycsinálás ; fiogy.gz ollyan alattomban meg nem eshetett'; könnyen megitélhettyük abból, hogy a’ láóiházaknak is tudtokra