A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
ján, egy Prosátis *) énekeltenek tiszteletére, mellyben ezen tudományról vagyon emlékezet. Sőt némellyel« azt állíttyák, hogy a’ mennyei jelenésekben irta vólna meg ezt a’ titkot,de mintegy semmi különös ■ írást, mint S. Thomas Aquinas, nem hagyott rólla, én sem akarom, mint ellene mondhatatlan bizonyságot citálni. Ezeket a’ példákat így értvén, nem lehet az Adeptusoknak szemekre hányni, hogy a’ tudomány valóságos voltáról világ láttára is próbát nem adtak. A’ mi illeti a’ Algábiadikat. Hogy itt egy Alchymista az aranyat abba a’ szénbe rejtette, mellyel azután az olvasztó edényt, a’ tűzben hevűlvén betakarta, és elégése után az edénybe a’ több szerek közzé olva s) Pros a. Qiae ab Ecclesia decantatur die J. Joan. F.rang, snoro mense Decembri, sinctore Adama a Sandrin Victore, cujus initium est. GratUlemni at festivum etc. ■' ' Cum gemmarum -partes fractas SáUdrísiét, hds dlstraétas tribuit pauperibu$ Irt exhaustum fért thrsaurum, Qui "de virgis feiit aurutn ■ gemmas de lapidibus. 1). enim Joan. Evangel, ab Avicenna TJb. de minima , diet, i -a ad jpnem Cap. y-rni et a Vincéntio in speculo natúr all, inter Christianas, qui art cm Chy/nicam exercuerunt, enumeratur vid. The at r, Chemie, latin, Tom, 1. p. 8.