A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

Elöljáróbeszéd

ján, egy Prosátis *) énekeltenek tiszteletére, melly­­ben ezen tudományról vagyon emlékezet. Sőt né­mellyel« azt állíttyák, hogy a’ mennyei jelenésekben irta vólna meg ezt a’ titkot,­­de min­tegy semmi különös ■ írást, mint S. Thomas Aquinas, nem ha­­gyott rólla, én sem akarom, mint ellene mondhatat­­lan bizonyságot citálni. Ezeket a’ példákat így értvén, nem lehet az Adeptusoknak szemekre hányni, hogy a’ tudomány valóságos voltáról világ láttára is próbát nem adtak. A’ mi illeti a’­­ Algáb­iadikat. Hogy itt egy Alchymista az ara­nyat abba a’ szénbe rejtette, mellyel azután az ol­vasztó edényt, a’ tűzben hevűlvén betakarta, és el­égése után az edénybe a’ több szerek közzé olva­­ s) Pros a. Qi­ae ab Ecclesia decantatur die J­. Joan. F.rang, snoro mense Decembri, sinctore Adam­a a Sand­rin Victore, cujus initium est. GratUlemni at festivum­ etc. ■' ' Cum gemmarum -partes fractas SáUdrísiét, hds dlstraétas tribuit pauperibu$ Irt exhaustum fért thrsaurum, Qui "de virgis feiit aurutn ■ gemmas de lapidibus. 1). enim Joan. Evangel, ab Avicenna TJb. de mini­ma , diet, i -a ad jpnem Cap. y-rni et a Vincén­­tio in speculo natúr all, inter Christianas, qui art cm Chy/nicam exercuerunt, enumeratur vid. The at r, Chemie, latin, Tom, 1. p. 8.

Next