A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

Elöljáróbeszéd

dolt, amott pedig, porrá tévén, előre a’ szerek köz­zé elegyítette, ’s a’ t. Ebben már igaza nagyon az ellenkező résznek, mert efféle tsalárdság véghetetlen sok történik; en­nek pedig oka az, hogy: auri sacra fames. Min­den ember kap az aranyon, szeretné kiki egyszer’s­­mind, kevés fáradtsággal ’s szorgalmatossággal m­il­­lionárius lenni, maga nem lévén a’ mesterségben já­­ratos, hiszen egy ollyan ámittó ember hazugságai­­csak, és utollyára kárba jön általa. Ez éppen úgy jön ki, mintha valaki azt akarná, hogy más tanúllyon helyette, ’s még is nékie me­­nyen a’ fejébe, azért az illyen méltán megérdemli, hogy tanúló pénzt fizessen. De azért nem kell a* gyermekeket a’ feredével edgyistt kiönteni, a’ való­ságos Philosophusokat, a’ Sophistákkal egy sorba tenni, sőt amazok nem győzik az Olvasókat eléggé inteni írásokban, hogy ollyák magokat ezektől a* hitegetőktől. Ugyan miként hiheti egy okos ember , hogy egy ollyan Philosophie, ki ennek a’ megbetsülhetetlen tudománynak birtokában vagyon, valakit pénzért akarná reá megtanítani. Nem de nem valóságos Si­­monia lentie é ez? sö­t vajlyopt nem azt mondaná é inkább egy illyen avartyot szomjúhozó Midásnak: Pecunia tua tecum sit in p­erdit­ione in , quoniam do­­pum­ trei c­risti­nanti pecunia possideri, *) Nem tagadom, mindazonáltal, hogy tanultat­nak némallykor ollyanok is, kik vagy különös nagy *) Actor, Cap, Vili., vers, 20.

Next