A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
visionariusoknak phantásiáját , kikattagta; itt egy Professor, amott egy tanúst ember, kiknek szava autosepha előtted, azt mondgyák, hogy Chimera az egész aranytsinálás; magad, mint a fallibilitásoknak Juv Echoja, repetálod szavakat, azonkívül hogy legkissebb fáradtságát is vennél magadnak , megvisgálni, hogy, mitsoda fundamentomon építtik magok ítéleteket. Kém látod által, hogy egyedül tsak önnön magok szeretete széli ki belőltek, olly jó hiszemben lévéli magok iránt, hogy a* szedrustól fogva egész az izsópig mindent esmérnek a’ természetbeli, meg nem foghattyák , miként maradhatott volna mély tudományok előtt elrejtve ez a’ mesterség; azért okossabbnak ítlják tagadni tehettségét, hogysem az ő világosságok valamiként homályt szekvedgyen az emberek előtt. Abban, hogy nem hiszed ha tsak nem látod, ally argumentumot tanáltál, mellyből az Adeptusok sem ki nem forgathatnak, sem kiforgatni nem igye keznek. ' ' . • • A’ Helmstadti és Frasburgi Universitásokban sem hitték, vagy legalább tetették nem hinni, a’ Professorok, mert külömben nem adták volna ki publice Thésesekben, minekutánna pedig szemek láttára tingáljanak, azután, az Auditorokkal edgyütt, hitték, de mi haszna ! mert te azért azoknak a* Professoroknak még sem hiszed, ha tsak nem látod.— Már tegyük fel hát, hogy egy Adeptus tévelyedjék hozzád, és tingálljon előtted, akkor nem tsak hinni, hanem másoknak is mondani fogod hogy igaz, mert szemeiddel láttad, de mások azért még sem fogják