A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
tallumok változtathatásáról való sok bizonyságok között, unus Plato pro omnibus , mellynek valósságát tovább vitatni magam is már megszűnöm: mert vagy igaz ez a’ tudomány vagy sem; — ha igaz, bár ha senki sem hiszi is azért még is, tsak valóság marad: ha pedig tsupán tsak heves agyvelőknek koholmánnyá úgy ha az egész világ hiszi is igaz tudománynak lenni, azért még is tsak egy gránum aranyat sem fog stehki is tsinálni általa. Ezekből megláthatod, érdemes Olvasóm, mind a’ két résznek okait; mind azt t. i. mivel vádoltatnak az Alchymisták, mind pedig azt, miként védelmezik ezek magokat, józan okosságodtól függ ítéletet tenni közöttök. Hogy pedig az utolsóknak ügyöket olly hevességgel láttatom magamévá tenni, igen tsalatkoználha azt magyaráznád belőlle, hogy talám Olvasóimat akarnám az Alchymiához édesgetni. Koránt sem ! És noha az alatt a’ harmintz egynéhány esztendő alatt, hogy ollykor ollykor én is gyakoroltam magamat benne, némelly Szép tapasztalásaim váltanak is, mellyek a’ tudomány valóságáról tökélletes'-n meggyőztenek; nem akarnék, mindazonáltal, senkit is arra bírni, hogy reá adgya magát , sőt kérek mindeneket, ha kik előtt foganatosok lehetnek szavaim, hogy ovyák magokat ettől a’ Scylla és Charibdissel tőtt veszedelmes tengertől, mellyen olly számtalanok szenvedtek hajótörést, és, ellenben olly kevesen értenek benne szerentsés révpartra, mert itt Ugyan igazán el lehet Horatiussal mondani, hogy : JVon cuivis homini contigit adire Corinthum.