A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

72 maradott volt reája; és mindgyárt első esz­­tendeimtől fogva arra fordította minden szorgalm­atosságát, hogy tsendes élethez va­ló szeretetet önthessen szívembe, és az ál­tal megmentsen az aggódástól, melly a’ki­terjeszkedés kívánságával egygyütt szokott járni. Más embereknek példáival kívánta sü­­keresekké tenni oktatásait. Látod é, fiam, mondotta Kémellykor, Lysidor három fiát. Az öregebbik, keveselvén értékét, melly Élőinek elégedendő vólt, miként emésztő­dik a’­­gryzdagság gyűjtésnek gondgyától. Azzal hízelkedett magának, hogy jövedel­mével egygyütt majd szerentséjét is neve­­kedni láttya , de egyedül tsak gondot és tö­rődést aratott , a’ honnan bóldogságát re­­ményletté vált. Halavány és elszáradt áb­­rázattya, kedve ellen is, elárúllya aggodá­­sát, melly szívét ereszti. A’ gazdagságnak szomjúsága ugyan azon mértékben növeke­­d­ik nálla, mint vagyonnya szaporodik, és szükséges kívánságaival egygyütt tenyész­nek. Azoktól, kikhez ennekelőtte hasonló vólt, irigységgel, amazoktól pedig, kikkel most egy karban vagyon, megvetéssel fogad­tatván , egy igaz jó barátra sem tarthat számot. Utánna való ütése elszédíttetvén

Next