A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

mö­rtsöt hoznának fel az asztalra, szom­szédaink közzűl egy bejelenteti magát, hogy szóllani akarna az Atyámmal, mellyre pa­­rantsolván bébotsátani; ez a’ szerentsétlen a’ legérdeklőbb szókkal terjeszti elejébe szo­morú sorsát. Bizonyos mester ember volt, kit hoszszas nyavalyája kénszerített, min­den mesterségéhez való eszközeit eladni. Számos és terhes Háznéppel bírván , tellyes lehetetlen volt nékie, hogy kézi munkája által táplá­lja, azért szánakodásunkhoz fo­lyamodott, hogy segélytségünk által tehes­se magát abba az állapotba , kenyeret ad­hatni szerentsétlen gyermekeinek. Az Atyám azok közzűl az emberek közzül való volt, kik magok soha szükséget nem látván, nem tudgyák mit tészen az ínség, és így szálla­­kodni sem tudnak rajta; azért az Atyám is elég keményszívű vólt, ettől az embertől megtagadni azt a’ mit tőlle kért; és ez a’ bóksogtalan már készült, keserűségtől el­­fojtódott szívvel, megválni tő­llü­nk, de én nagyobban megilletődtem vólt rajta, hogy sem vígasztalás nélkül engedtem vólna ki­menni szobánkból. Kiveszem azért erszé­nyemből a’ Lajost, mellyet az Atyám mu­latságomra ajándékozott volt, és menteget­vén magamat kevés voltával, erőltettem

Next