A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
mörtsöt hoznának fel az asztalra, szomszédaink közzűl egy bejelenteti magát, hogy szóllani akarna az Atyámmal, mellyre parantsolván bébotsátani; ez a’ szerentsétlen a’ legérdeklőbb szókkal terjeszti elejébe szomorú sorsát. Bizonyos mester ember volt, kit hoszszas nyavalyája kénszerített, minden mesterségéhez való eszközeit eladni. Számos és terhes Háznéppel bírván , tellyes lehetetlen volt nékie, hogy kézi munkája által táplálja, azért szánakodásunkhoz folyamodott, hogy segélytségünk által tehesse magát abba az állapotba , kenyeret adhatni szerentsétlen gyermekeinek. Az Atyám azok közzűl az emberek közzül való volt, kik magok soha szükséget nem látván, nem tudgyák mit tészen az ínség, és így szállakodni sem tudnak rajta; azért az Atyám is elég keményszívű vólt, ettől az embertől megtagadni azt a’ mit tőlle kért; és ez a’ bóksogtalan már készült, keserűségtől elfojtódott szívvel, megválni tőllünk, de én nagyobban megilletődtem vólt rajta, hogy sem vígasztalás nélkül engedtem vólna kimenni szobánkból. Kiveszem azért erszényemből a’ Lajost, mellyet az Atyám mulatságomra ajándékozott volt, és mentegetvén magamat kevés voltával, erőltettem