A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

7- tól, hogy önnön maga is szükségre ne jus­son, inkább követvén hajlandóságát, hogy­­sem a’ józan okosságot. Ekkor De la Borde tír (ez vólt neve az idegennek) ki mind addig néma halgatója és nézője vólt ezen dolog folyamattyának, m­egszóltallik, és szerentséltetvén az Atyá­mat, hogy olly nemes indulatú fia legyen, azt mondgya, felém fordulván, hogy meg­előztem ajándékommal, minthogy maga is éppen szándékozott egy Lajost adni annak az embernek, hanem kér, hogy engedném meg nékie, hogy fordíttsa meg kiadott La­josomat. Csak hamar elállott kérésétől, látván idegenségemet, ajánlása elfogadásá­hoz, megnyervén ugyantsak az Atyámtól, hogy maga vihessen az nap minnyájunkat a’ játéknézésre, ezzel az alkalmatossággal mind magáért, mind pedig érettem előre kifizette a’szabad bemenetelnek ár­át, egész fársáng fogytáig, és kérte az Atyámat meg­engedni nékie, hogy maga vih­essen minden­­nap a’ játéknéző helyre. Ez o­lyan hely­, mondotta nékem némellykor, a’hol hasznos let­kéket vehet az ember, de egy magad korú ifjúnak szükség, hogy tapasztalt ve­zérlővel gyakorollya, a’ ki utasíthassa, mi­ként szedgyen jó gyü­mö­lcsöt belőlle, és ele-

Next