A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
elrendelni, azért néked is nem adta azt a’ jótévő hajlandóságot, hogy egyszer’smind módot is ne szolgáltatott volna, tetemes haszonra fordíthatni azt. A’ végezések engemet választottanak, eszközül, hogy segéllyem ebbéli tehettségedet, de a’ legmélyebb halgatást kívánom telled, mert külömben bizonyos lehetsz benne, hogy örökösen el fogsz veszteni, mihelyt tsak egy szót kiszalasztasz szádon. Semmi egyéb törvényt nem szabok elődbe , a’ megszeghetetlen halgatásnál, külömben pedig kövessed hajlandóságodat, keresd fel a‘ szegényeket, és ne tarts legkissebbet is attól, hogy talán megbántasz , ha szükségeket előbbe terjeszted; mindenkor kész leszek módot szolgáltatni, miként szerencsésekké tegyed őket. Nyakába borultam de la Borda Úrnak, megköszönni bennem vetett bizodalmát, és bizonyossá tettem az Iránt, hogy soha sem lészen oka megbánni tselekedetét. Látván miként erőltessen tettzésem szerint élni adott szabadságával, megújjítottam emlékezetében azt a’ szerentsétlent, a’ki legelsőbbszer okot szolgáltatott illy hozzám való szívességét érdemelni. Az a’ tsekélység, mellyet akkor adtatil nékie, nem lévén elységes kisegélyteni szegénységéből, kívánnám, ha tellettség