A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
rentsétleneknek segélytségével foglalatoskodván, De la Borde Úr annyira megnyerte volt szüleimnek benne való bizodalmokat, hogy egészszen reá bízták vezérlésemnek gondgyát, midőn egy nyavalya megfosztván kedves Anyámtól, az Atyám olly keserűségbe esett el vesztésén , mellyből értette hogy nem sokáig fogja fellyűl élni. Ezen utolsó óráiban azt gondolta, hogy jobban nem tselekedhetik, mint ha Baráttyának gondviselésére bíz : megparantsollya azért ollybá tekinteni, mit Atyámat, amazt pedig kérte, hogy mutassa hozzám ugyan azon szeretetét, mellyel tulajdon gyermekéhez illik viseltetni. Mi nem vártuk vólt ezt a’ szem-i pillantást, ezen viszont szeretettel viseltetni egymáshoz, mellyet maga is által látván az Atyám, ezen tapasztalása könnyebbítette hátra hagyattatásomból áradott fájdalmát, mellyet az leginkább nevelt, hogy éppen akkor kénteleníttetik tőllem megválni, midőn legnagyobb szükségem lenne atyai oktatására. Kimondhatatlan fájdalommal értettem elvesztését, mellyet De la Bordeur azzal könnyebbített, hogy velem egyaránt osztozott belőlle. Az első hónapokat jószágomnak rendbe hozására fordítottuk , mellyet jó karba hoz.