A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

rentsétleneknek segélytségével foglalatoskod­ván, De la Borde Úr annyira megnyerte volt szüleimnek benne való bizodalmokat, hogy egészszen reá bízták vezérlésemnek gondgyát, midőn egy nyavalya megfosztván kedves Anyámtól, az Atyám olly keserűség­be esett el vesztésén , mellyből értette hogy nem sokáig fogja fellyűl élni. Ezen utolsó óráiban azt gondolta, hogy jobban nem tse­­lekedhetik, mint ha Baráttyának gondvise­­lésére bíz : megparantsollya azért ollybá tekinteni, mit Atyámat, amazt pedig kérte, hogy mutassa hozzám ugyan azon szerete­­tét, mellyel tulajdon gyermekéhez illik vi­seltetni. Mi nem vártuk vólt ezt a’ szem-i pillantást, ezen viszont szeretettel viseltet­ni egymáshoz, mellyet maga is által látván az Atyám, ezen tapasztalása könnyebbítette hátra hagyattatásomból áradott fájdalmát, mellyet az leginkább nevelt, hogy éppen akkor kénteleníttetik tőllem megválni, mi­dőn legnagyobb szükségem lenne atyai ok­tatására. Kimondhatatlan fájdalommal ér­tettem elvesztését, mellyet De la Borde­ur azzal könnyebbített, hogy velem egy­aránt osztozott belőlle. Az első hónapokat jószágomnak rendbe hozására fordítottuk , mellyet jó karba hoz.

Next