A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
van. Barátom jelenti egyszer,, hogy elkerülhetetlen dolgai lévén Parisban, akarná velem is megláttatni ezt az ország anyavárosát. Elindulunk azért egygyütt, és egynéhány nap követtyük Paris felé útunkat. Lionba érkezvén azt mongya de la Borde Úr, hogy némjelly fontos okok más felé hívják , kihez képest kér megengedni nékie, hogy Atyám gyanánt adhassa ki magát, a’ kinek már úgy is régen hogy érzékenységeivel viseltetik hozzám. Azért de la Croix neve alatt elindulván onnan, Marseille felé veszszük utunkat. Annyira megszoktam volt nékik vakon engedelmeskedni, hogy még nem is igyekeztem kitanulni mi ok viszi ezen változásra. Megérkezvén a’ városba , mellyet választott volt, kalmár gyanánt adgya ki magát, ki tengeri kereskedésbe szándékoznék lépni; értekeződvén azért a’ legnevezetesebb kereskedőkről, szóll egynéhánnyal közzűllek, ha nem akarnák béfogadni társaságokba, a’ hová bétévén mag-pénzét, maga semmibe, sem akar avatkozni, hanem egészszen a’ társaságra bízza arra fordítani, a’ miben legnyertesebben reményük használhatni. Tsak hamar esméretségeket tettünk: De la Borde Úr pedig, kit ennekutálna de la Croixnak, vagy pedig Atyám?