A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
ta a’ summát, mellyet ígért volt, és én tsak abban foglalatoskodtam , miként keltsem el leg nemesebbűl. A’ játéknézés, a’ szép társaság, középszerű játék, mind ezekből részesedtem, és nem akartam sehonnan is kimaradni. Akkor éppen egy énekes játékot (opera)szoktanak volt, adni JVlarseilleben, a’ hová az Atyám egynéhányszor bevitt magával. Egykor sok foglalatosságait tettetvén, kért hogy mennék bé tsak magánosan. Öszve szövetkeztem volt két ifjúval, kik társaságokat ajánlották, és tsak elálmélkodtam rajta, midőn, a’ helyett hogy rekesztéket (Léget) vennénk , mint annak előtte szoktam volt, a’ játéknéző hely megé visznek, a’hol, az alatt míg a’játék tartott, némelly énekesnékkel kénteleníttettem időmet tölteni. Kénteleníttettem, mondom, mert nagyon szeretvén a’ musikát, nem hitethettem el magammal, hogy ezeknek a’ leányoknak társasága elégséges lett légyen kipótolni azon gyönyörűségemet, mellyet kóstoltam volna énekléseknek hallásában. Tsak hamar észre vettem, miként tsalatkoztam ítéletemben; az a’ két óra, míg a’ játék tartott, tsak egy szempillantásnak tetszett és tsak nem erővel kelletett egy énekesnőnek rekesztékéből kihúzni, midőn le*