A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

készülve, ezeknek a’ leányoknak körülsét­­tem való szorgalmatosságok valóságos útál­­ságot öntött szívembe , es annyira , hogy egészszen eltökéltettem magamban , soha többször illyen nemű társaságba nem avat­kozni. Igen késő­ éjtszaka vólt midő­n haza mentem, és kérdvén az Atyám, ki mind ad­dig még le nem feküdött vólt, miként mú­lattam légyen magamat, megvallottam né­­kie igazán, hogy nem tanáltam ezen a’ va­­tsorán azt a’ gyönyörűségemet, mellyet elő­­re ígértem vólt magamnak. Mindgyárt meg­gondoltam, azt mondgya reá az Atyám; ma­gad igen betsírletessebben születtél, mintsem hogy ollyan tulajdonságú emberek között ta­lálhasd múlatságodat. Hát miért tettél ki a kérdém arra, ennek az unalomnak tárgya­id? Egyedül tsak ez az egy mód vólt, azt feleli reája , hasznossá tenni jövendőre. A’ legmosolygóbb gondolatod vólt erről a’ va­­tsoráról, képzelődésed számtalan gyönyö­rűségeket ígért benne, mind ezeket elveszte­ni gondoltad volna, ha akadályoztattalak volna felkeresésekben, sóhajtoztál volna az után a’ szempillantás után, mellyben helyre hozhassad illy veszteségedet, a’helyett hogy most esm­éred valóságos érdemét. De hidd meg, édes Fiam, hogy ezt a’ társaságot.

Next