A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

fina személlyemh­ez való tekéntetéből része­­sedtem, melly tapasztalásom, valamint sze­­relmemet, úgy bátorságostiat­ is nevelvén, írok ennek a’ szerelemre méltó leánynak, és tükrös asztalán (toilette) hagyván leve­lemet , reszketve vártam mit fog végezni sorsomról. Igen szembetűnő­ volt nyugha­­tatlanságom , hogy az Atyám észre ne Ve­gye, azt kérdi azért mosolyogva, ha nin­­tsen, semmi titkom mellyben megbízhat­nám ? Szörnyű volt háborodásom, mellyel de la Croix Úr kevés, ideig múlatván ma­gát . Bizonyosan szerelmes vagy, Fiam, azt mondgya nékermi, és kéttség kivi­l nagy­nak kell lenni belső indulatodnak, minthogy megtagadod bennem való bizodalmadat.; avagy elfelejtkeztélé arról, hogy barátod vagyok, és pedig szánakodó barátod, ki szüntelen azon töri fejét, miként nyugodal­madat siettethesse. Ugyan próbáld meg, ha a’ szerelem gyönyörűsége után lehelé valami elevenebb, mint a’ meghitt igaz ba­rátság. Ellene nem állhattam illy szíves veletrívaló bánásának; megvallom azért né­­kie mind szerelmemet, mind pedig a’ mó­dot, melly által tudtára kívántam adni an­nak, a’ kiért gerjesztette bennem. Rész időt választanék, azt mondgya ez a’ bölcs Bará-

Next