A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
Barátom, ha most józan megfontolást kívánnék telled, az Simbrosina válaszsza fog majd megtanítani, mi téve legyek, az alatt pedig igyekezzél magadat csendesíteni. Ezzel, nem engedvén időt nékie felelni, azt kérdi, ha nem akarnánk lemenni Szenvad Kernhez. Limbrosinának, mint mondották, változása volt, az annya pedig intvén hogy mennék utánna, az Atyámat, gazdaszszonyunkkal egygyütt, játék mellett hagyom, és megyek szívem örökös Aszszonyának szobájába, olly nagy felháborodással, hogy alig lehet tsak képzelni is. Nem tekintvén annyának jelenlétét, lábaihoz borulok, mellyre parantsolván felkelni: Uram, azt mondgya nékem, én érdemesnek ítéltelek, tekíntettel viseltetni hozzád ; fájdalommal nézem, hogy égő szerelmed háboríttya nyugodalmadat, és nem tudnám hathatósabb orvoslását nyavalyádnak, mintha kinyilatkoztatom előtted állapotomat, és valóságos okát, mi vitt , légyen olly élet nemének választására, melly annyira ellenkezik hajlandóságaimmal. Hízelkedem magamnak azzal, hogy minekutánna meg fogsz esmérni, le fogsz egyszer’smind arról a’ szándékodról is mondani , hogy érzékenységet gerjeszthess szívemben, de ez a’ szempillantás nem al-