A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

99 felkes­ülő helyéből, és kérdi megütődve, jól okozhatta volna fájdalmát? Szerentsét­­lenségeimnek emlékezete, azt feleli reája, és az az eltökéltésem , mellyel egy átallyá­­ban feltettem titeket is megbízni titkaim­ban. Én az Atyám háta megött maradtam vólt, fenn állva, viszsza fordul azért, és az Ambrosináéhoz hasonló állapotban lát­ván, mindy azt gyanította, hogy szerelmem kinyilatkoztatása leszen illetődésünknek oka. Tettette mintha ki akarna menni, de Aim­­brosina erőltetvén benn maradni, teendő beszédgyének meghalgatására, Szenvalliené parancsolatot ád, senkit bé nem botsátani, és ez a’ szép leány így kezdi beszédgyét.­­ Szerentsétlenségeim még születésem előtt kezdődtenek. Az Atyám utolsó szülött vólt, ki minekutánna egy gyalog Kapitány­ságnak megvételével magát egészszen kime­rítette vólna, a’ háborúnak mindjárt elején elesett. Teri­ében maradt özvegyének tel­­lyességgel nem lévén módgya felnevelésem­ben , elvégzi magában a’ Királynak lábai­hoz borulni, valami kegyelem - bér (pen­sion) végett; azért útnak indúl egy szolgá­ló leányával, ki igen nagy szívességgel vi­­seltetett hozzája. De vagy az, hogy Férje halála elviselhetetlen keserűségbe hozta,­­ .

Next