Jancsó Elemér: Az Unio szabadkőműves páholy ötven éve. 1886-1936 (Cluj, 1937)
A felusi szabadkőművesség múltja csaknem másfél századra nyúlik vissza. 182. nyarán a város egyik legtekintélyesebb polgára, a művészetek és irodalom pártolásáról is ismert Frizsi Fekete Ferenc, Bánffy kormányzóhoz írt levelében , páholyalapítási engedélyt kért. Ez a legrégibb adat, ahol a várossal kapcsolatban a szabadkőművességről említés létezik. Mielőtt e levelet és e páholy alapításának előzményeit tárgyalnánk, hadd vessünk néhány pillantást az akkori transsilván szabadkőművesség viszonyaira és lássuk, milyen talajból, milyen"szellemi környe* zetből nőtt ki a csakhamar híressé vált cluji páholy. A transzilván szabadkőmű*vesség virágkora Mária Terézia uralkodásának második felére és II. József, király**,ságának idejére esik. I. Ferenc alatt mindössze néhány évig működhetett a.'szövetség, felfelé ívelő pályáját a királyi önkény és az uralkodó rétegeknek a francia forradalomtól való félelme törték ketté. A szabadkőművességet itten is, a magyar*országihoz hasonlóan, Bécs közvetlen befolyása hozta létre. De *a~nyugattal való kulturális kapcsolatai, a politikától függetlenül, már akkor százados múltra tekinthettek vissza. Nincs olyan nagy szellemi áramlata Európának, amelyik későn bár, de ide ne jutott volna le. A XVIII. Század első felének szellemi hanyatlása után, az 1960-as évek körül ismét fellendülést tapasztalunk társadalmi és kulturális téren. Egyelőre a szászság jelentősége domborodik ki, de a bécsi német kultúra hatása alatt, példáját követve, vagy éppen ellenére megszületik és újjáéled az önálló új magyar szellemiség is. A legelső páholy Brașovban keletkezik 1849- ben. Nemsokára Libiuban, majd Mercurea Ciucon és Sf.Gheorghen is keletkeznek páholyok, de Clujon aránylag későn, csupán az 1780-as években nyer hajlékot a Bécsből átültetett eszme. Méltán és önként felvethetjük tehát a kérdést, miért éppen itten, a magyarság politikai és művelődési központjában ereszt oly későre gyökeret a felvilágosodás korának eme jellegzetes társadalmi intézménye. Hiszen a városnak évszázados magyar iskolái voltak, a nemesség és polgárság pedig, ha politikailag nem is, de művelődési és gazdasági téren már fölvette Sibiuval, a hivatalos központtal a versenyt. Miért kellett néhány évtizednek eltelnie, míg a szabadkőművesség itt is hajlékra talált, mialatt Brasovban, Sibiuban, Mer* curea*Ciucon és Sf. Gheorghen is virágzott már. A felelet a politikai adottságokból és a szabadkőművesség különleges elterjedéséből önként következik. A fejedelemség politikai központja Sibiu volt. A magyarság tehát szintén a szászok fővárosához volt kötve. Főtisztviselői ott éltek, közigazgatási és politikai ügyekben pedig mindenhonnan Sibiuhoz kellett fordulni.