Cabral Lajos: Az áldozatok szava. Szabadkőműves terrorizmus: adatok egy világámító szövetség történetéhez (Budapest, 1911)
- 3 - Egy minden színvonalon alul álló fővárosi zuglap minap azt a naiv leleplezést adta le, miszerint a szabadkőműves csak arra tesz fogadalmat, hogy „segít az elesetten“, (Forum, II. évf.1 1. sz. 8. o.) s szembeállította a szabadkőművességet a Mária-kongregáczióval,mely őszerinte „üldöz mindenkit, aki nem hajt térdet-fejet Róma előtt“), majd így kiált föl: „Hogy melyik a kártékony a kettő közül, nem nehéz eldönteni“. Az alább közlendő adatok szerint ezt a kérdést valóban nem nehéz eldönteni, de azt megjegyezheti magának a „Forum“ íródeákja, hogy ha Cabral adatai igazak — azokat pedig nem cáfolta meg senki, legkevésbé a portugál kormány kertelő, semmitmondó nyilatkozata — akkor ő is, de minden szabadkőműves-védelmező is a saját nyaka körül köti meg a hurkot. S akkor igazán csak örülhetünk neki, hogy van még Magyarországon kongreganista rendőrkapitány is, bíró is és nem sajátította ki csupa szabadkőműves a közélet minden fórumát, mert akkor tán Magyarországon mégsem születik meg oly hamar, oly „sürgősen és radikálisan“ a terrorista apacsvilág, mellyel a magyar szabadkőművesség szolidaritást vállalt, midőn lapjaiban, pl. az Est-ben, így sóhajtozott: „Portugália, jöjjön el a te országod!“ S most adjuk át a szót P. Cabral-nak, a száműzött portugál jezsuiták provinciálisának. A száműzött portugál jezsuiták szózata honfitársaikhoz. Jézus társaságának tagjait száműzte a portugál forradalmi kormány, hitvány gonosztevők módjára bánt el velük s ezen izgalmas napok nekem, mrint a száműzöttek elöljárójának, kinek valamennyiről gondoskodnom kellett, annyira igénybe vették minden perczemet, hogy mindez ideig el kellett halasztanom azon fájdalmas tiltakozást, melyre társaságunk becsülete, papi, szerzetesi és emberi méltóságunk, hazafias és keresztény érzelmeink határozottan köteleznek. Tiltakozásom csak a vezetésem alatt álló rendre fog vonatkozni, ugyanakkor azonban meg kell emlékeznem a többi szerzetek tagjairól is, kik a szorongattatásban hű bajtársaknak bizonyultak s Krisztus ügyéért maguk is támadást, rablánczot, sőt véres halált szenvedtek, hogy hitvallói életüket a mártiromság koronájával zárják le. Hozzád fordulok, hazám romlatlan népe i s szivem kitörő fájdalmában kérlek, halld meg felszólalásomat, mely első helyen szenvedéseink hű képét tárja eléd, másodsorban pedig az ellenünk felhordott alaptalan vádakat fogja igazság szerint megvilágítani. ELSŐ RÉSZ. A tényállás egyszerűen a következő: A szabadság századában, az egyenlőség folytonos hangoztatása közt egy csomó ember, aki magát szabadsághősnek és szabadelvűnek nevezi, egyetlen pillanatban száműzetésbe kerget valamivel több mint 300 portugál polgárt, hazátlanná teszi 20 szerzetház békés lakóit, kik részint a kontinenseni részinti Afrika,.'Ázsia .és...Óczeánia távoli missióiban is éltek.