Huszár Károly: A szocziáldemokráczia czéljai és a liberális eszmék (Székesfehérvár, 1894)
Bevezetés
Bevezetés. A forradalmak nem potyognak egyszerre le az égből. Sőt ellenkezőleg szellemi ragályuk évtizedekkel, sőt egész emberkorral előbb befészkelődik a polgári társaságba; a rövidlátó államférfiak átnézik, az új eszméknek ügyvivői elterjesztik, és végre az embertömegek oly nagy mértékben fogadják magokba, hogy igazi gyermekjáték a megtöltött aknát felrobbantani. Midőn XIV. Lajos franczia király állami elbizakodásában a pápa hatalmát megtámadta ; midőn e czélra az ő nemzeti egyházát fölvetette, hogy a nemzetiség nevében a kereszténységnek katholikus jellegét eltörölje, akkor még sejtelme sem volt arról, hogy a nemzeti egyház nemzeti állammá, a gallikán szabadság nemzeti szabadsággá, elidegeníthetlen emberi joggá, hogy az egész nemzeti szédelgés népfönséggé csap át, és hogy mindezen fölül az ő második utódja egykor a nyaktiló alatt múlik ki. „Én vagyok az állam!“ kiáltó a nemzeti gyűlés és konvent, de mindkettő a királyállami abszolutizmustól vette át a szavakat.