Dózsa Népe, 1946 (2. évfolyam, 1-46. szám)

1946-01-06 / 1. szám

2 Az első szabad újév meghozta a lehetőségét Az elnyomot­­tak szót emelhetnek szabadságuk érd­e­kében. A szabadság első feltétele gaz­­dasági helyzetünk Most egy éve a magyar megjavításának­ rongva figyelte a gigászi nép szívszó­küzdelmet, amelyet az orosz hadsereg vívott a fa­siszta hordákkal. Sok-sok szenvedésnek­­ és bizonytalanságnak vetett véget ez a nagy küzdelem, mely Magyarországon az ezeréves elnyomás és rabszolgaság alól szabadította fel a dolgozók mil­lióit. Most a felszabadult, megkön­­­nyebbült népen a sor, hogy ezt a drága kincset, a szabadságot meg is védje minden gonosz szándékkal szemben. A mezőgazdaság robotosai megvetett és megrugdosott munkásréteg volt. Ki­­közösítve a kultúr­ából, higiéniából. Sze­génység és túl hosszú munkaidő miatt nem tudott versenyt tartani a fejlő­­déssel. Voltak mártírjaink, akik nem tudtak beletörődni az állati sorsba, de nem pusztul­tak el nyomtalanul, emlékük élni fog a történelemben. Mi pedig Dózsa vitézeinek méltó utódai kívá­nunk lenni, minden lehetőséget felhasz­nálunk, hogy jogainkat megvédjük és kiszélesítsük. Minden területet ki kell hogy használjunk a földmunkásság helyzetének megjavítására. Ezért alakítottuk meg országszerte a Földmunlkások és Kisbirtokosok Orszá­gos Szövetsége csoportjait falvakban és városokban. Ez a szerv hivatott meg­védeni úgy a bérmunkások, mint a kis­­birtokosok érdekeit. A munkaközvetítő irodák felállításá­val elejét vesszük annak, hogy a mun­kaadó a megszabott munkabérnél keve­­sebbet fizessen vagy a munkaidőt le­tagadhassa. A termelő és értékesítő szövetkezetek pedig azt a célt szolgál­­ják, hogy a megtermelt javak közvetlen eljussanak a fogyasztóhoz. Teh­át azo­­kat, akik nem hasznos munkát vég­z­­nek, be kell állítani termelő munkára. A dolgozó nők nagy tábora érzi leg­­inkább, hogy az előállíto­­tt iparcikkek nem jutnak el rendeltetési helyükre, csak fekete áron. Ezt pedig becsülete­sen dolgozó munkáscsalád megfizetni nem tudja. Ebből adódik, hogy sok munkásanya nem tudja gyermekét fel­­öltöz­etni, iskolába járatni. De sirán­kozás nem segít a bajon. Hathatós ered­ményt csak úgy érhetünk el, ha fér­­jeinkkel együtt dolgozunk a szövetkeze­tek kiépítésén és megerősítésén. Tudjuk, hogy nagyon sok akadályba ütközik, de ezt az akadályt már kisebb áldozattal és erőfeszítéssel le tudjuk győzni, mint amelyet ezideig hoztunk a burzsoázia eltartására és kiszolgáltatására. Tehát a lehetőség adva van, nem rúg­­n­ak félre az útból többé bennünket, mint tették velünk évszázadokon keresz­tül. Szívóssá és kitartóvá váltunk a sok üldözés és nélkülözés közepette. Ezt a szívósságot továbbra megőrizzük és ha támadás érne is bennünket, visszaver­­jük, mégpedig Szövetségünkön ke­­resztül­. A felelősség most kezdődik igazán, amikor be kell bizonyítani, hogy igenis többet termelünk mi mint a mamutbirtokosok törpebirtokosok, termeltek. A téli időket pedig használjuk fel tanu­lásra, szakmai tudásunkat fejlesszük, ugyanúgy társadalmi ismereteinket, hogy a jövőben a dolgozó földmunkás, •ág és dolgozó parasztság kellő helyet kapjon a közügyek intézésénél. Ez szól a mezőgazdasági munkásnőkre a te. Ők is ott robotolnak férjeik melle­ l­egy na­gyobb hőségben, a leltár­asz­­tóbb munkában, az aratásnál, cséplés­­nél és egyéb kertészeti munkáknál. Nem lehetünk sleppjei más foglalkozású funkcionáriusoknak. Minden iparágnak megvan ma a nehéz problémája. Tehát rtrákségszerű, hogy mi, mezőgazdasági munkások is tanuljunk meg önállóan cselekedni. Szabó Jánosné Makó Milyen árukat kell­­ bejelenteni Az iparügyi miniszternek a de­cember 25 i hivatalos lapban meg­jelent­­ áru- és anyagkészletek be­jelentésére, valamint zár alá véte­lére vonatkozó rendelete alapjá­n a rendelet életbelépésének naiváp fennálló állapotnak megfelelően kell 1946 január 10-ig, ezt követően pedig minden hónap utolsó napjá­nak állapota szerint a következő hó­nap 5. napjáig bejelenteni: a "hiva­talos lapban megjelent árujegyzés­ben szereplő, vámtarifaszámmal el­látott vasi és fémipari árukat, vegyi cikkeket, bőrárukat, fa-, építő- és helyreállítási cikkeket, gógyárukat, valamint, textilneműeket. DÓZSA NÉPE ít tanfolyam Karácsonyi számunkban beszám az első tizenkettőről. December 17-án igen már 27 vidéki szaktársunk vett ifj. Szarvas István, Mány, Potyondi Sándor, Farad, Czifra János, Farad, dr. Markovity Pál, Budapest, Nagy László, Bábolnapuszta, Nagy Mihály, Bábolnapuszta, Stierbach István, Bia, Steibli Ferenc, Zsámbék, Juhász László, Kecskemét, Süli József, Kecskemét, B. Nagy­­ Lajos, Komádi, Újlaki László, Kismarja, Orszáczky József, Mány, Kennesidy Sándor, Pécs. A k­ét tanfolgalm hatását és ered­­ménye kicsi részét az alábbi napló és jegyzőkönyv is visszatükrözi. oltunk az első tanfolyam hallgatóiról, kezdődött a második tanfolyam, me­részt, mégpedig: Molnár Ferenc, Pécs, Szűcs István, Szekszárd, Márton József, Szekszárd, Niatz Károly, Lébény, Pátfia Mihály, Győr, Blum József, Győr, Nagy József, Rábapatona, Kósa Zsigmond, Győr, Kubik István, Ógyula, Mező István, Mezőkövesd, Huszár József, Mezőkövesd, Varga János, Nagybánhegyes, Galambos József, Budapest. Naplóm margójáról... Ma Dec. 17. hétfő, délután két óra... végre 3 napos utazás után fent vagyok! Mindjárt megtu­dom, mi az a titokzatos távirati »központi tanfolyam«. Ha én ezt tudom, dehogy jövök­ fel Bihar legcsücskiből, ilye­n utazási lehe­tőségek mellett! Meg egyáltalá­ban: mi közöm van nekem egy szakszervezeti tanfolyamhoz! Na, én csak megjártam! Szörnyű bosszús és álmos vagyok. Azt hi­szem, nagyon hosszú lesz nekem ez az öt nap. Dec. 18. kedd. Brrr!... D­e hideg volt az éjszaka. Na, hadd lássuk azt a híres tanfolyamot. Filmsze­rűen n­eregnek az előadások : »Szaksz­rvezetünk célja«, »Mun­kaközvetítés«, »Közigazgatási alapfogalmak«, »Világpolitika». Hát szó se róla, tűrhetőek ... Dec. 19. szerda. »A föld­reform állásai és további tennivalók«, »Közigazgatási eljárás«, »Szövet­kezeti élet«, »Társadalombiztosí­tás«. Meg kell adni, elég jó elő­adások! Dec. 20. csütörtök. »Gazdasági lehetőségeink«, »Népi szervek és szövetségünk«, »Szervezési mód», »Demokratikus közigazgatást«. Nagyszerű előadások! Ezekről a dolgokról sem hallottam volna soha, ha nem jövök fel Pestre! Disc. 21. péntek. Hogy ez már a tanfolyam utolsó napja!! Lehe­tetlenség! Hisz most kezdtünk csak belemelegedni a tanulásba, a vitába. Hogy így elrepüljön az idő! Nos, ez remek volt! Harmin­can megint szárnyra kelünk az ország négy sarka felé, tarso­lyunkban öt felejthetetlenül szép nap emlékeivel, agyunkban az agrárszocializmus frissen köszö­rült fegyvereivel. Megyünk s ki­építjük, erőssé, hatalmassá szakszervezeteket, hogy ebben az­­ országban a dolgozók és­­ az ő ér­dekeik ellen többé valóban senki istenfia ne próbáljon semmit tenni... Újlaki László Kismarja Jegyzőkönyv Felvétetett Kiskanizsán, 1945. évi december hó 19-én déli 1 órakor, a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége kiskanizsai székházában. Jelen vannak: Vincze Dezső1 or­szágos kiküldött, Ábel József­ or­szágos kiküldött, Baj Ferenc és Szilajka József, valamint Fisak György kiskanizsai szaktársak. Baj Ferenc előadja, hogy a kiska­nizsai helyi csoportnak kívánalma az volna, ha részükre az apaállato­kat és­­ az apaállatokhoz az úribéres legelőt a hozzátartozandó réttel, — ami eddig is az ő jogos tulajdonjo­gukat képezte — visszaszerzés út­ján a Központ hozzájárulásával juttatásban részesíteni szívesked­jék. Az apaállatok eltartása mintegy nemzeti vagyon. Elhanyagolása olyan közveszélyes állapotban van, hogy ha nem azok a földmunkások és kisbirtokosok kapják meg, akik­től Nagykanizsa városa 1942 ben el­vonta azon célból, hogy az apaálla­tok tenyésztési haszna Nagykani­zsa város adópénztárába folyjon be , és így lehetetlenné tegye azoknak kisembereknek a boldogulását, akik az apaállatokat úgy kezelték, mintha saját tulajdonukat képezte volna. Kérjük a Szövetségünket, hogy ezen indítványunkban támogasson bennünket, hogy azon 3.344 katasz­teri hold legelőt és a Kiskanizsán lévő összes apaállatokat munkások és kisbirtokosok a Föld­helyi­csoportja által megalakított legelő­társulat visszakaphassa, mert ellen­kező­­ esetben az apaállatok a mai helyzetben teljesen értéktelenek, mivel olyan ellátásban részesülnek ami csak sovány létfenntartásukat biztosítja. Tehát ezúttal kérjük Szövetségünket, hogy járjon el a földmívelésügyi miniszter úrnál, hogy azon úribéres legelő és erdő, ami eddig a társulatunk tulajdonát képezte, újból a miénk lehessen, amellyel az apaállatok közellátását biztosítani tudjuk. Hívja fel a Szö­vetségünk Nagykanizsa polgármes­terét és utasítsa azon rendelkezé­sekkel, hogy az apaállatok gondo­zását juttassa vissza mindazoknak a törpe- és kisbirtokosoknak, aho a múltban vállalták érte a felelős­séget. 1 Az első tizenkettő egyike. A két tanfolyam hallgatóihoz kérjük tanfolyamunk hallgatóit, — az első csoportból azokat, akik a fényképezésnél nem voltak jelen, a második csoport valamennyi hallgatóját — hogy küldjenek be — szerkesztőségünknek címezve — egy-egy jó, világos fényképet. Az itt készített nagy csoportkép ugyanis nyomásra nem alkalmas. S mivel megállapodtunk abban, hogy hall­gatóinkat lapunkban bemutatjuk, mindenképpen teljesíteni akarjuk azt és ez az egyedüli mód. Elárulom a jövő titkát, hiszen tudom, mindenki erre kíváncsi: 1946 Neked, Nincstelen Barátom, becsületes munkádért annyit ad, amennyit főleg munkaadód és az üzérbanda el nem lophat. Vigyázz hát mindkettőre, mert különben hiába lesz munkádnak fólszabott bére. A Jó orvos ha már tudja a beteg­ség okát nem tétováz, hanem ki­vágja az egész testet támadó fe­kélyt. A jó kormány is olyan, ha már tudja, hogy az egész társada­lomra káros az üzér, ártalmatlanná teszi azt. * Az üzérkedésnek addig nem lesz vége, míg maga a rendszer tenyész­ti azt. Kertészeti termelés és földreform Az ideiglenes nemzeti kormány egyik első, korszakalkotó tényke­dése a földreform volt. Budapes­ten és környékén csak a nyár ele­jén kezdődtek meg az előkészítő­­munkálatok, késedelmesség és ne­hézkesség azóta is tapasztalható­­a bizottság munkájában. Sok tíz­ezer kertész házhelyigénylő nyúj­totta be igénylő lapját, de tud­­tunkkal még senki sem jutott hozzá az őt megillető földterület­hez. Jól tudjuk, Budapesten a föld­reform kérdése sokkal bonyolul­tabb, mint bárhol az országban. Itt a különböző tulajdonjogi kér­déseken kívül figyelembe kell venni a bizottságnak a főváros érdekeit, valamint a városrende­zési terveket is. Emellett azon­ban egy olyan nagy testületnek, mint a budapesti földigénylő bi­zottság, a kérdésnek legalább már egy részét meg kellett volna ol­dania. Értjük ezalatt a kertészek földigényének kielégítését is. Hogy nálunk is erőteljes és bel­terjes szakszerű mezőgazdasági és kertészeti termelés alakulj­on ki, ehhez feltétlenül szükségesnek tartjuk a kertészek munkáját, példamutatását, oktatását. Hogy ezt megtehessék, földhöz kell őket juttatni, mint ahogy száz és száz­ezer ember földhöz jutott már az országban. Tudjuk a Budapesten és kör­nyékén fennforgó nehézségeket, azonban az országos földreform során is rendkívül sok akadályt és akadékoskodást kellett leküz­deni. Ha erős akarattal nem igye­keztek volna leküzdeni ezeket úgy a földreform még századré­szében sem lenne végrehajtva. Itt az Újév. Néhány röpke hét elmúltával a tavaszi vetések, te­lepítések ideje. A Földmunkások­ és Kisbirtokosok Országos Szö­vetsége Kertész Szakosztályának az a határozott követelése, hogy tagjai, kik között nagy számmal vannak több évtizedes tapaszta­lattal rendelkező kertészek is,­ egész rövid időn belül hozzájus­sanak a rendelet előírása­­nak megfelelően az őket megillető földhöz! Biztosítani akarják csa­ládjuk és maguk megélhetését, ezenkívül tudásukkal, tapasztala­tukkal és munkájukkal elő akar­ják segíteni és vezetni az ok zerü kertészeti termelést, melynek oly nagy szerepe van a jövő Magyar­­ország felépítésében. Elismerjük a jogos, házhelyet kívánók igényeit is. Azonban sem annyira jogos magánérdeknek, sem közérdeknek nem tartjuk azt, hogy néhány héttel előbb kapják meg telküket. Azt ajánljuk: tegye most a bizottság egyelőre félre a házhelyigénylők aktáit és lásson hozzá az arra illetékes egyéb té­nyezőkkel egyetemben annak a mindössze néhány száz ke­rész ügyének elintézéséhez, kik bízva abban, hogy tudásuk, tapasztala­tuk és bebizonyított munkájuk révén szükség van rájuk az or­szág felette szükséges talpraállí­­tásában, hitték és hiszik, hogy erre a törvény szellemének meg­felelően módot is nyújtanak ré­szükre. Izsák Károly Legidőszerűbb könyv: l­­agiípolitika a k­agp­ícirdíiítiítan irta : l­akat s Jfizge] Ara 24.—P. Kapható a Népszava könyvesboltjában Budapest. Vll. Erzsábet-körfit 17. Postai rendelési­ az OQÍZPR el re r­ekindend« az sz. cpekkiapon.

Next