Dramaturgiai Hiradó, 1967 (1-9. szám)
1967-04-01 / 3. szám
Hofer: a jövőbeni elvárás realizálódik bennünk. Egy ilyen épület több száz esztendőt megér. A társadalom és színjátszás viszonyának építészeti megfogalmazása ilyenkor mindig előrelátó kell legyen. Az építészet mostoha helyzetben van. A rendező, aki mai darabot rendez, érzi, hogy mi a színjáték jövője, és azt valahogyan megmutatja a mának. Az építész tervez ma egy épületet, akkor ez.er évszázadra merevített meg valamit, ami ha igazán modern, akkor ma még olyan, hogy ,alig tudjuk használni. Nagyon távol kell legyen az az idő, amikor megint valami új kellene. Addigra a színjátéknak is kell annyit fejlődnie, hogy már tulajdonképpen nem ismer rá mai formájára. Mindenkinek, a díjnyertes építésznek különösen van véleménye, elképzelése arról, hogy mi a színjáték és a társadalom viszonya, és mi a színjáték tényleges funkciója. A kiirás többé-kevésbé megrögzítette az ő elképzeléseivel szemben a valóságot. A kiirás és a saját színháza között létrejött egy szintézis. Azt kérnénk, hogy különösen előadásának annak a részében keressen fel nagy mélységeket, ahol saját színházáról, saját ideális elképzeléséről akar vallani. Egy ilyen jelentőségű feladathoz, mint a magyar Nemzeti Színház tervezése, mindenki bizonyos szorongással nyúlt hozzá, mind az alkotásban, mind a felett való vizsgálódásban, mert ez valóban évszázados használatú létesítmény. Érezni, hogy sok dolog évezredes előzmények után is kifejez 4835/1967 19