Dunaferr, 1998 (47. évfolyam, 2-52. szám)
1998-01-08 / 2. szám
1997. a beruházások esztendeje volt mozdítani a vékonyabb melegen hengerelt termékek irányába. 3. A továbbfeldolgozott termékek körét, mennyiségét tovább bővíthettük azzal, hogy megépítettük Európa egyik legkorszerűbb, legtermelékenyebb radiátorgyárát. 4. A környezet védelmét is szolgálták beruházásaink. Ilyen volt például a kokszolói beruházás. Az 1997-es év első félévét veszteségesre terveztük, s úgy is lett. A második félévben kompenzáltunk, s túlteljesítettük a tervezett eredményünket. Az Acélművek Kft. számait nézve nem lehet észrevenni, hogy volt kohóátépítés. A nyersvas- és acélgyártásban olyan kicsi a különbség az elmúlt évihez képest, hogy az nem egy kohóátépítés évére jellemző számsorozat. Fontos volt ’97, abból a szempontból is, hogy pénzügyileg stabilizáltuk magunkat. A legnagyobb kedvezmény elvét érvényesítik velünk a bankok, nálunk kedvezőbb feltételekkel gyakorlatilag senkinek nem adnak hitelt. A ’97-es beruházásaink körülbelül 50 százalékát finanszíroztuk hitelből, a többit saját forrásból. Egy cégünk lett veszteséges ‘97-ben, a DWA Hideghengermű Kft., annak ellenére, hogy termelésben, naturális mutatókban túlteljesítette az elvárásokat, s már 470 ezer tonnánál tart. Rendkívül súlyosan érintette őket a dollármárka elszámolásból adódó veszteség. Kritikus pályán haladt végig a Lőrinci Hengermű Kft. A Lemezalakító Kft. a tőle megszokott módon produkálta azt, amit kell. Súlyos problémájuk a spirálcső-gyártás. A szolgáltató cégeink ténylegesen szolgálták a gyártók és kereskedők igényeit. Lezárult egy hosszú vitával folyó privatizáció, az Erőmű privatizációja. Nemrégiben áldásunkat adtuk egy 200 MW-os erőmű fejlesztésére. a A Ferromark Kft.-re bíztuk Dunaferr acélhulladékanyag ellátásának megszervezését. Lényegesnek tartom azokat az átalakításokat, amelyek egy-egy tevékenység központi integrációját jelentették, így a Logisztikai Társaság létrehozását, a Központi Beszerzési Társaság elindítását. Elkezdtük az intézetek átalakítását, s folytatjuk az 1998-as év során. Teljesen átszerveztük a kereskedelmünket. Nagyon eredményes évet zárt a belkereskedelmi acélelosztó hálózatunk a centerekkel. A belkereskedelmi részt leválasztottuk a külkereskedelemről. A kereskedőháznál így felszabaduló munkaerőt elhelyeztük a vállalatcsoportnál, illetve korengedményes nyugdíjba küldtük. Teljes termelésünk 63 százalékát exportáltuk, ennek 68 százalékát az Európai Közösségbe adtuk el. Év közben az egész vállalatcsoportnál nagy gondot okozott a dollár-márka keresztárfolyam alakulásából adódó veszteség. A német piacon ennek ellenére tartani tudtuk pozícióinkat. Folytatjuk a privatizációt, további nagy világcéget akarunk behozni a vállalatcsoportba. Belátható közelségben van a tervező irodánk magánosítása. Az acélszerkezet-gyártásban a nagy olajtároló rendszerek gyártása felé kellene elindulnunk. A szén- és koksz értékesítése és beszerzése zökkenőmentes volt, leszámítva azt az időszakot, amikor a lengyel és cseh bányákat elöntötte a víz. Jelentős előrelépésnek számít az is, hogy a Portolán Kft.-t tettük a vállalatcsoport általános szállítmányozójává, s elfogadott partner mind a MAHART-tal, mind a MÁV- val, mind pedig a közúti szállításokkal kapcsolatosan. Ami az elkövetkezőket illeti, egyre nagyobb konkurenciával kell számolnunk bel- és külföldön. Az európai piacra egyre több távol-keleti és dél-amerikai termék érkezik, amelyek árban versenyképesek. A piaci előrejelzések szerint a következő öt évben lassú, de folyamatos felhasználás-növekedés történik lassan emelkedő, vagy stagnáló árszínvonal mellett. Mindenkinek megköszönve az 1997-es évi munkáját, Horváth István még sikeresebb évet kívánt 1998-ra. Réti Vilmos a Vaskohászatért Emlékérmet kapta meg a Magyar Vas- és Acélipari Egyesüléstől az 1997-es év jelentős beruházásainak szervezéséért és az acéliparban kiemelkedő fejlesztési munkáért. (Folytatás az 1. oldalról)