Dunaferr, 1999 (48. évfolyam, 1-52. szám)
1999-01-07 / 1. szám
A jövő érdekében ma — Interjú Horváth István elnök-vezérigazgatóval — Nem akármilyen esztendő volt az 1998-as! A belpolitikai események — az országgyűlési és helyhatósági választások — alaposan átrendezték a hazai erőviszonyokat, az új kormányzati kurzus pedig másfajta gazdasági stratégiát is meghirdetett. Nemcsak ezekhez kellett alkalmazkodnunk, hanem az Európát is elérő különböző pénzügyi, gazdasági válságfolyamatokhoz is, éppen annak érdekében, hogy azok mind kevesebb veszteséggel járjanak. A Dunaferr Rt. köztudottan jelentős szereplője a hazai gazdaságnak, ugyanakkor nagymérvű exportja révén ott van a legfejlettebb piacokon is. Ezért aztán különösen érzékenyen érintette a Távol-Keleten, majd Közép-Keleten és Oroszországban kibontakozó pénzügyi, gazdasági összeomlás, az acélpiac recessziója. Mindezeket miként élte meg a vállalatcsoport, illetve hogyan készül az új esztendőben a talponmaradásra? Horváth István, a Dunaferr Rt. elnökvezérigazgatója erről nyilatkozott lapunknak december 23-án. na — Vezérigazgató úr, miként summázaz ezerkilencszázkilencvennyolcas esztendőt? — A tervezés időszakában úgy véltük, hogy fennállása óta a legnagyobb működésbéli eredmény érhető el ezerkilencszázkilencvennyolcban, több, mint hatmilliárd forint. Jól is kezdődött az esztendő, nagy lendülettel. Remekül használtuk ki lehetőségeinket, aminek köszönhetően június végén 5,4 milliárd volt a nyereségünk. Bár akkor már ismertük a piac legfontosabb jellemzőit, tapasztaltuk a válság jeleit, én úgy véltem, hogy ha lendületből is, de elérjük az éves tervezett eredményt. A második félévben oly mértékben összeomlott az acélpiac, és oly mértékben Európára nehezedett minden teher, aminek következtében év végéig harmincöt-negyven százalékos árcsökkenés következett be. Úgy gondolom, köztudott, hogy az acélkohászati tevékenység nem harmincöt-negyven százalékos nyereséggel folyik, ebből aztán nyilvánvaló, hogy az említett árcsökkenést milyen nehezen lehet „kivédeni”. Kétszeresen is rossz és fájdalmas számunkra ez a történés. Egyrészt vállalatcsoportunk jelentős fejlesztéseket, beruházásokat invesztált a cégbe az utóbbi időben, másrészt pedig egy dinamikus, felfelé ívelő pályán haladtunk, amikor ez a törés megtörtént. Ezzel együtt az ezerkilencszázkilencvennyolcas esztendő eredményessége nem kérdőjelezhető meg. A veszély az, hogy ebből a vázolt pozícióból indulunk a következő esztendőre. Most, így év végén úgy látom, hogy 4-4,2 milliárd forintos eredménnyel zárjuk kilencvennyolcat, ami a hat milliárdhoz képest jelentős mérvű csökkenés, s azt jelzi, hogy a második félévünk veszteséges volt. • Ön többször kifejtette, hogy nagyon nehéz hónapok elé néz a vállalatcsoport. A második félévben mi a véleménye, várható-e már némi fellendülés? — Súlyos, veszteséges pozícióból kezdjük a kilencvenkilences évet. Természetesen nagy csatákat vívunk a piaconmaradásért, az árveszteségek csökkentéséért, de ezek önmagukban nem elegendőek. Ha a kilencvennyolc júniusi állapothoz képest nem tennénk semmit, akkor veszteségünk elérhetné akár a húszmilliárdot is, természetesen az akkori pozícióhoz képest. Már a harmadik-negyedik negyedévben léptünk. Az alapanyagvásárlásoknál igyekeztünk érvényesíteni a piaci hatásokat, s reális esélyünk van arra, hogy mintegy tizenkét-tizennégy százalékos árcsökkentést érjünk el. Árcsökkenést kértünk beszállítóinktól is. A többi rajtunk múlik, nevezetesen, hogy milyen belső erőforrásokat tudunk felszabadítani a válság leküzdése érdekében. Október elseje óta létszámstop van a vállalatcsoportnál. Átvizsgáltuk a beruházásokat, lényegesen lefaragtuk a kilencvenkilenc évi ilyen irányú kiadásainkat, még banki hiteleket és kamatokat sem kívánunk igénybe venni e célra. Már év közben intézkedtünk, és az első eredményei már némileg kompenzálták is a veszteségeket, a fajlagos anyag- és energiakihozatal javítására. A termékösszetételen belül növeltük a magasabb értékű, továbbfeldolgozott, ezért jobban értékesíthető termék arányát. Gyakorlatilag kézi vezérléssel működik a cég, folyamatosan keressük azt az optimumot, amely ebben a helyzetben elérhető. A prognózisok azt jelzik, hogy az első és a második negyedév még a leszálló ághoz tartozik majd, és a második félévben talán megáll az árzuhanás. Már érezhető, hogy a nagy gyártók is visszafogják termelésüket, de hát nincs is más út és más megoldás. Remélhető, hogy a távol-keleti válság oldódik. A japán kormány — a térségben a japán gazdaság a meghatározó — 196 milliárd dolláros gazdaságélénkítő programot dolgozott ki, és hagyott jóvá. Dél-Amerikában a kulcskérdés a brazil gazdaság kilendítése a mélypontból, a Világbank és az IMF 41 milliárd dollárt 1999. január 7. • DUNAFERR 2