Dunaferr, 2000 (49. évfolyam, 1-52. szám)
2000-02-10 / 6. szám
Keresztrejtvény Vízszintes: 1. Ki lett az Év Menedzsere a Dunaferr Rt.-nél 1999-ben? 15. Után egyneműi. 16. Átnyújtana. 17. Műtő. 19. Helyzetet meghatároz. 20. Lóca. 21. Aaa! 22. A megfejtés harmadik része. 25. Földművelő eszköz. 26. Térelválasztók. 27. Ugrik. 29. Medúza, keverve. 30. Szamárbeszéd. 31. Arra a helyre. 33. Radon. 34. Oxigén, nitrogén. 35. Gennyesedik. 37. Autós túra. 38. Balga, keverve. 39. J. O. O. 40. Bee! 41. J. Z. 42. Megóv, párosán. 43. Ínyesmester. 45. Tagadás. 47. A fűtőanyag. 49. Ezüst. 50. Igerag. 51. Utó ellentéte. 53. Törökország fővárosa. 54. Ak! 55. Részben friss! 56. Mélybe. 57. Múlt idő jele. 58. Keresztül. 59. Darát. 62. Beszélő. 64. Tórium. 65. Írás egyneműi. 66. Csád közepe! 67. Nem fölé! 69. Rácsos „gyermekmegőrző". Függőleges: 1. A megfejtés második része. 2. Rábukkannak. 3. Csík. 4. Áthelyezi. 5. Zala megyei település. 6. D. D. Á. V. 7. Levon, keverve. 8. Rádium. 9. Polonium. 10. Egészséges. 11. Ötórai ital. 12. Betű kiejtve. 13. Ráteszik. 14. Kiindulópont. 18. Odatehet. 22. Ü. L. M. 23. Hangos ricsaj. 24. Földökívüli. 25. Mely személy. 28. Ágyad, keverve. 32. Csonthéjas gyümölcs. 35. Emléke, keverve. 36. Garas, keverve. 44. Kidobáló. 46. Téves jegyzés. 48. Zenél, páratlanul. 52. Nagyon régi. 54. Fákat, keverve. 57. Tűz szélei! 60. Zsófia, becézve. 61. Kis edény. 62. Nyakmelegítő. 63. Szemmel érzékel. 67. Ezüst. 68. Szolmizációs hang. 70. Szándék: Beküldendő a vízszintes 1., 22. és a függőleges 1. számú sorok megfejtése. Beküldési határidő: február 25. Sorsolás A 4. héten megjelent keresztrejtvény helyes megfejtése a következő: Dunaferr Rt. Protokoll Főosztály, Compferr Kft., DUTRADE Rt. Nyerteseink: Aranyos Edit, Murányiné Varga Beáta és Vadas Mihályné. Nyereményüket postán küldjük el. DUNAFERR • 2000. február 10. \ Pisti-példa Immár hetek óta a tv-híradók jóvoltából estéről estére szinte a lakásainkban is ott csobbannak a hazai belvizekben tehetetlenül taposódó honfitársaink gumicsizmás léptei. Egy-egy szívet markoló tudósítás láttán akaratlanul is szobánk sarkára pillantunk, hogy nem omlik-e a falazatunk, hogy nincs-e veszélyben az életünk munkáját megtestesítő otthonunk. Együttérző gondolataink okán gyakorta percekkel maradunk el a híradók gyorsan pergő eseményeitől, ám amikor szinkronba kerülünk, akkor szinte mindig a pénzről, a kárelhárításhoz szükséges forintokról beszélnek a riportalanyok. Első hallásra abszolúte jogosnak véljük a víz fogságába kerültek, az otthontalanná lettek jajszavait, támogatási igényeit, s akkor is törekszünk valamiféle kompromisszumra, amikor egy-egy vízügyes szakember magyarázza a helyzetet, mivel az árokásástól a gátépítésig terjedő munkálatok láttán annyi hozzáértés csak-csak szorult belénk, hogy az a fránya víz még a Kárpát-medencében sem folyik hegynek föl. Egyébként ezekben a tudósításokban csak úgy röpködnek a vészhelyzetek elhárításához szükséges milliók, s a megszólaltatott polgármesterek pedig újra és újra azt ismételgetik, hogy önerőből képtelenek az omladozó házak megmentésére, a bennük élő és jobb sorsra érdemes emberek feje fölé oltalmat adó otthonok biztosítására. Csakhogy közben a tv-kamerák közvetítette objektív valóság egy-egy pillanatra tágabb kitekintésben is megmutatkozik, s így helyszíni tapasztalatok nélkül is láthatjuk, hogy nem egy-egy falut büntető istencsapásról, tervezhetetlen katasztrófáról, hanem sokkal inkább vészes mulasztásokról, éveken át tartó tunyaságokról van szó. Építési engedélyeket adtak ki belvízveszélyes területekre. Nem tisztították az árkokat. Ki-ki a saját portáján tartotta csak fontosnak a víz útját. A helyi vízbőséget évszázadokon át elvezető, természetes árkokat az útépítésekkor betemették. A csatornázatlan településeken százával üzemelhettek a kommunális szennyvizet áteresztő ülepítők. Ezeket természetesen mind megtervezték, jóváhagyták, a kivitelezésüket műszaki ellenőrök felügyelték, hisz manapság még egy tyúkólat sem lehet megépíteni minimum tízféle engedély nélkül. Hivatala, irodája van tán a szellentésnek is. Csak felelős és gazda nincs. Kivétel az a karakán polgármester, akit a közelmúltban kétszer is láthattunk a tv-tudósításokban. Ö Pisti, aki a tiszai települések egyikén hetek alatt elhárította a faluját veszélyeztető, rendkívüli belvizet. A vasutasból lett polgármester ment, intézkedett, árkokat ásatott. Nem alakított viszont bizottságot. Nem tett tanulmányutat a világban honos árokásási szokások tanulmányozására. Csak utat csinált a víznek, ahogyan őseitől megtanulta. Országunkban ugyanis a többi már a Duna és a Tisza dolga. Még szerencse, hogy van Pisti-példa. Lánczos András _____________________________________________/ 17