Dunaferr, 2001 (50. évfolyam, 1-52. szám)
2001-01-04 / 1. szám
A hagyományokhoz hűen december 22-én megtartotta a savanyúborosként emlegetett évzáró műszaki értekezletét a Dunaferr társaságcsoport felső vezetése. Horváth István elnökvezérigazgató — a szokásostól eltérően — a részvénytársaság működésének értékelése helyett arról beszélt, ami mindenkit foglalkoztat, tehát a vagyonkezelési szerződés felbontásáról és annak várható következményeiről. — Az Acél-XXI. Kft. arra szerveződött, hogy a Dunaferrt átvigye a XXI. századba, előkészítse a fejlődést a következő ötven esztendő versenyképes cégcsoportja számára — mondta Horváth István, majd így folytatta: — Olyanokból szerveződött, akik a legjobban értenek ehhez a céghez. Nyugodt a lelkiismeretem. Felelősséggel irányítottuk a vállalatot. Kialakítottunk egy olyan menedzsmenttulajdonlást, ami egyedülálló Magyarországon, s ezt ma összeférhetetlennek tekintik. Véleményem szerint ez vitte el a vállalatot a hatékony működés felé. Az elmúlt fél év hangulatát felejtsük el, hiszen a Dunaferrnek jövője van. Bizonyított az elmúlt ötven, illetve tíz év alatt. Tessék körülnézni, Kelet-Európában hány kohászati cég maradt talpon, hány kohászati cég tudott olyan növekedési pályára állni, mint a mienk. Az elmúlt tíz év alatt melyik hatszorozta meg árbevételét? Hírnevet vívtunk ki Európában. Az Eurofer vezetői számítanak szakembereink részvételére, kíváncsiak véleményére. Emelt fővel mondhatom azt, hogy Dunaferr neve eggyé forrott a egy sikeresen gazdálkodó társaságcsoport nevével. Hogy ezt másként akarják beállítani, ennek sajátos okai vannak... Szeretném megköszönni a 2000. évi igen sikeres munkáját mindazoknak, akik itt ülnek, s rajtuk keresztül mindazoknak, akiknek ebben részük volt. A legmagasabb adózás előtti eredményről adhatok számot. A kritikus időszakban a teljes vállalati kollektíva megértette a költségtakarékos gazdálkodás szükségességét. A 2001. évben további szoros összefogás, együttműködés kívánatos. Az idei acélipari túltermelés hatásaként a legnagyobb acélgyártók vélhetően visszafogják a termelést, ugyanis olyan mértékű gazdasági növekedés sehol a világon nincs, ami ezt az óriási többlettermelést felvenné. Ismét radikális költségcsökkentésekre lesz szükség az energiaár-növekedés, a szállítási költségnövekedés, a zuhanó árak kompenzálása érdekében. Tájékoztatója után Horváth István átadta azokat a díjakat, kitüntetéseket, amelyeket a Dunaferr társaságcsoport legmagasabb elismeréseként alapítottak. Borovszky Ambrus-díjat kapott Kovács Péter posztumusz (Portalan Kft.), akinek személyében tehetséges, rendkívül jó vezetőt veszítettek el. Szintén ezen díjban részesült Hetényi István (Dunaferr Acélművek Kft.), aki lelkesen szolgálta hosszú évtizedeken keresztül társaságcsoportot, s nyugálalományba vonul. Dunaferr Kiváló Dolgozó kitüntetésben részesült Szente Tünde (Dunatáj Kiadói Kft.), Csík Józsefné (Dunaferr Acélművek Kft.), Kovács Éva (Ferromark Kft.), dr. Zsámbók Dénes (Dunaferr Kutatóintézet), Szita Sándorné (Dunaferr Rt.), Szalafainé dr. Klementz Anna Mária (Dunaferr Humán Intézet), valamint Grénusné Jóba Éva (Dunaferr Rt.). A 2000. év menedzsere címet Szabó Gyula koordinációs igazgató érdemelte ki, aki többek között a Dunaferr Rt. Igazgatósága és Felügyelőbizottsága által is elismerten végzi munkáját. 2000-ben volt a legmagasabb az eredmény A Dunaferrnek jövőre van Szente Tünde Dunatáj Kiadói Kft. Borovszky Ambrus-díj Csik Józsefné Dunaferr Acélművek Kft. Kovács Péter Dunaferr Portolan Kft. Hetényi István Dunaferr Acélművek Kft. Kovács Éva Ferromark Kft.